Tudjátok, vannak azok az emberek, akikről nem tudjuk, honnan ismerjük Őket, vagy, hogy mikor és hol találkoztunk először. Csak azt tudjuk, hogy régre nyúlik vissza az ismeretségünk, sőt talán írhatom, hogy barátságunk. Ricsi az a srác, akivel ha összefutunk egy baráti összejövetelen, rendezvényen vagy egy esküvőn, na abból tuti, hogy egy jó beszélgetés lesz, mert azonnal megvan a közös hang, mindegy mennyi idő telt el közben! Aztán egyszer csak kiderül, hogy Ricsinek van egy barátnője, aki úgy válik részévé ezeknek a véletlennek látszó találkozásoknak és beszélgetéseknek, mintha mindig is részük lett volna. Amikor pedig Ők ketten megkeresnek azzal, hogy összekötik …

Akik nézték a Brickleberry c. sorozatot, emlékezhetnek arra a jelenetre, amikor Malloy a börtönben, a bandájától a következő szöveggel védi meg a barátját: – Jó gyerek, környékünkön lakott. No, Ákossal pont ez a helyzet, bár az igazat megvallva őszintén remélem, hogy sosem kerülünk majd börtönbe. A lényeg és amiért ezt leírtam (már azon túl, hogy, ha mégis börtönbe kerülnénk, akkor Ákos tudja majd mit kell mondani ahhoz, hogy ne szúrjanak le) hogy lássátok milyen régi ismeretség fűz Ákoshoz (és a bátyjához Tamáshoz is, akinek amúgy szintén fotóztam az esküvőjén). Mondhatni együtt nőttünk fel, szóval eléggé kíváncsi voltam, hogy ki lehet …

Martina és Tomi a lovaikat hozták magukkal a jegyes fotózásukra. Bevallom őszintén, hogy elsőre tartottam egy kicsit ettől a fotózástól, mert bár közhelynek hathat, de nem értek a lovakhoz. Végül kiváló hangulatban telt el ez a délután, Martina és Tomi némi szülői segítséggel (amit ez úton is köszönünk) seperc alatt karámot rögtönöztek a domboldalban, hogy a négylábúak biztonságban legyenek, mi pedig elkezdhettünk fotózni. Ágit, akinek ez az első fotózása volt mellettem, ugyan majdnem megette az egyik paci, de szerencsére csak majdnem. Itt fontos megjegyeznem, hogy a fotózás közben sem lónak sem fotósnak nem esett bántódása.

Havas fotózásnak indult. Vagyis azt szerettünk volna, de az időjárás sajnos nem kívánságműsor és hiába lestük az időjárásalkalmazást, élhető távolságon belül nem jelzett fotózható havat. Pedig azt mondják Svájc szép ilyenkor kora tavasszal. Végül a Pilisben kötöttünk ki és a Teve-szikla környékén barangolva fotóztunk. Így lettek jegyes képei Alexának és Krisznek, végül hó nélkül, de legalább annyira fázva mintha hóban fotóztunk volna. Rég írtam már jegyes fotós bejegyzés végére ezt, de nagyon várom az esküvőt! 🙂

Aki még nem vett részt fotózáson – és a többség így kerül a fényképezőgépem elé, legalábbis első alkalommal – van, hogy izgul egy kicsit, hiszen hiába a vLOG, azért más kívülről a YouTube-on nézni a dolgot, mint benne lenni. Andi és Geri hoztak is magukkal némi szíverősítőt izgulás ellen a jegyes fotózásra, de a szemükben mégsem az alkohol csillogott, hanem valami egészen más, amit egy szóval csak szerelemként lehet leírni. Szóval szerelem pipa, mi is kell még egy szép jegyes sorozathoz? Ja, igen. Helyszín ami hátteréül szolgál a mosolyoknak, a kézfogásoknak, az apró érintéseknek, a nevetésnek és a boldogságnak. A …

Ez volt az az este, amikor Zita és Tomi először bízták a nagyszülőkre a pici Diust. Tették mindezt azért, hogy klassz jegyes fotóik legyenek. Nem okozhattam hát csalódást Nekik, ezért mindent bevetettem, hogy a Tolna megyei vidéket bebarangolva szép képeket készíthessek róluk. Ők cserébe nem nehezítették meg a dolgom, elhozták magukkal az összes mosolyukat és nevetésüket, hogy néhányat most megmutathassak belőlük Nektek is.

A Sötétvölgyi Parkerdő csak a nevében sötét, egyébként elég szép fények vannak ha naplemente idején járunk a környéken. A Nap aranyló, meleg fénye szikrázik a víz felszínén és díszkivilágítást ad a vízparti fák ágai között életük fellépésén táncoló bogárrajoknak. Persze esetünkben e az egész csak háttér volt valami még ennél is szebbhez: Tekla és Zsolti szerelméhez.

Niki és Christoph egészen Németországból utaztak Magyarországra, hogy házasodjanak és ha már itt voltak, egy jegyes sorozatot is elkészítettünk Orfű környékén barangolva. Niki és Christoph megfogadták a tanácsomat és magukkal hozták a kutyájukat Nacho-t is aki némi jutalomfalat fejében vállalta, hogy részt vesz a jegyes fotózáson. Ahogy láthatjátok, egész ügyesen pózolt. Mivel csak napok voltak vissza az esküvőig ezért nem kellett rá sokat várnunk, szerencsére, mert amúgy nagyon nagy buli volt, de erről majd abban a posztban. Addig is vessetek egy pillantást a jegyes képekre.

A tavalyi év egyik legjobb hangulatú jegyes fotózásán hatalmasat sétáltunk Orfűn és környékén és közben rengeteget nevettünk. Ez látszik a képeken is, no meg a kalap. Az a kalap, nagyon jó választás volt, kicsit sajnáltam is, hogy nekem nem állnak jól a kalapok, de hát részben ezért hordok helyettük fényképezőgépet. Általában várjuk az esküvőket, de ez a fotózás kifejezetten jó kedvcsinálónak bizonyult Andi és Tomi esküvőjéhez, amiről szintén nemsokára hozom majd a képeket!

A többség úgy kerül a fényképezőgépem elé, hogy semmilyen korábbi tapasztalata nincs fotózások terén,  így már az is egy jó kiindulópont tud lenni ha nem utálja kifejezetten ha fényképezik. Éppen ezért minden fotózás végén, rá szoktam kérdezni a párjaimra, hogy milyen érzések vannak bennük, milyen élmény volt számukra a fotózás. Eddig kivétel nélkül azt válaszolták, hogy jobb volt mint amire számítottak és ez nem volt másképp Bori és Marci esetében sem. Egy szép tavaszi délutánt töltöttünk együtt, beszélgetve, sétálva, fotózva és észre sem vettük, olyan hamar elrepült az idő. Tavaly egyébként sok olyan fotózásom volt, ahol sajnáltam, hogy nem került …