Megint eltelt egy év, így hát azt gondolom illendő volna írnom néhány sort az elmúlt tizenkét hónapról és visszanézni egy kicsit, ahogyan azt múlt évben is tettem. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, rengeteg minden történt és közben nagyon sokat kaptam. Én magam is vőlegény lettem, Lotti akiről már olyan sokat olvashattatok, immár a menyasszonyom és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el. Fotóztam esküvőt Németországban, fekete ruhás menyasszonnyal és az ország legkülönbözőbb pontjain hazánk határain belül is. Fotózhattam esküvőt Szalay Mona kolleginámmal, aki az egyik legjobb a szakmában és akitől nagyon sokat tanultam, mind emberileg, mind pedig szakmailag. Nagyon sok kedves embert ismertem meg …

Fotóztam már korábban lesből, de sajnos akkor leginkább csak az üres itatót sikerült lencsevégre kapni, késő is volt és nem is a madárfotózás volt látogatásunk fő célja. Nem úgy mint most, mert most aztán volt látnivaló bőven, ahogyan azt majd a képeken is láthatjátok. Bár elég korán kellett kelni és odafelé fáztam is, azért nagyon jól éreztem magam és olyan élménnyel gazdagodtam ami feldobta a hétvégémet és azt kell, hogy mondjam: bőven megérte! Elképesztő volt néhány méterről vadon élő egerészölyvet fotózni a természetes környezetében, nem beszélve a szajkókról és a kismadarakról amikből tényleg nagyon sok volt. A végén pedig még egy …

A Slow Budapest kezdeményezését hoztuk el városunkba Nagy Katalinnal karöltve. Ő szervezett én pedig fotóztam, közben pedig remekül éreztük magunkat, és, hogy miről is szólt ez az egész? Rohanó világunkban, egyre értékesebb kinccsé válik az együtt töltött idő, hiszen mindig vár a munka, a feladatok és a napi teendők elvégzése, vagy egyszerűen csak túl fáradtak vagyunk, aztán pedig azon kapjuk magunkat, hogy egyre kevesebb értékes időt töltünk szeretteinkkel. Szerintünk ez nem jó így! Beszereztünk hát egy táblát amire a résztvevők krétával írhatták fel, azt, hogy mire vágynak, vagy mit ajándékoznának a másiknak. Rengeteg frappáns és megható üzenet született ezért arra …

Az idei karácsonyvárás is a Mecseki Mikulás Találkozóval kezdődött Pécsett. A nagy szakállú, piros ruhások még december első napjaiban gyűltek össze a Zsolnay Negyedben, a “Karácsony Boltban”, ahol az éves előkészületek értékelésén túl az ajándékosztást is megszervezték. A nagy ajándékosztást követően azonban néhány napig Pécsett maradtak, s egyikükkel, másikukkal még az ünnepi előkészületek során is találkozhattak a városlakók.

…és Buborék, a félénk nyúl. Az egész úgy kezdődött, hogy már Ági első leveléből tudtam, hogy ezt a párost fotózni akarom és nem csak azért mert tanítani kellene azt, ahogyan árajánlatot kértek. Részletesen bemutatkoztak, leírták mit szeretnek, milyen zenét hallgatnak, hol volt a lánykérés és mit szeretnének viszontlátni a képeken, de volt valami szarkasztikus humorral fűszerezett báj a mondataikban és ezt a varázst csak megerősítette az amikor személyesen beszélgettünk és az is amikor sor került a fotózásra. A Pécsi Nemzeti Színházban a Mágnás Miska című darab díszletei között fotóztunk, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a színház munkatársainak, emellett pedig …

A paksi Erzsébet Nagy Szálloda meghívására Babai István cinematográfus barátommal részt vettünk a szálloda által szervezett esküvőnapon, ahol sok más esküvői szolgáltató mellett mi is bemutatkozhattunk, beszélhettünk a munkánkról és megismerkedhettünk az érdeklődő párokkal illetve a már említett szolgáltatókkal is. Remekül éreztem magam, kifejezetten örültem neki, hogy ott lehettem és remek szolgáltatók remek szolgáltatásait ismerhettem meg, a teljesség igénye nélkül találkozhattam Varga Kovács Tímea esküvőszervezővel aki a híres esküvőturista páros Lisa és Alex hazai esküvőit is szervezte, illetve Nagy Ágota ruhatervezővel akinek elképesztő ruhakölteményeit divatbemutató keretében ismerhette meg a közönség és megkóstolhattuk a Kriszta Design Torta Stúdió nem csak szép, de …

Régi barátokat fotózni mindig más egy kicsit, mint újonnan megismert embereket, hiszen teljesen más hidak épülnek ki egy többéves barátság és mások egy két-három órás fotózás illetve egy azt megelőző beszélgetés során, főleg, ha azalatt a több év alatt egyáltalán nem hozza úgy az élet, hogy fotózd a másikat, mégis különös a varázsa ennek. Nehéz leírni mennyire jó boldognak látni és boldognak láttatni olyan embereket akiket a barátaimnak mondhatok. Remek hangulatú, az átlagosnál hosszabbra nyúlt fotózás volt ez, amit hihetetlenül élveztem.

A három barátnő szeretett volna néhány közös fotót, ami mindig emlékezteti Őket arra, hogy nincsenek egyedül és mindig van akihez fordulhatnak, aki meghallgatja Őket és aki nevet velük, ezért egy őszi délután nekivágtunk a hegyoldalnak, hogy elkészíthessük ezt a néhány képet egy kis levéldobálással egybekötve.

Régóta adós voltam ezzel a blogbejegyzéssel, ugyanis idén nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy megszervezzem és levezényeljem a 2013-as pécsi fotósétát. Igyekeztem olyan útvonalat találni ami viszonylag könnyen lesétálható, ám mégis bőséges témát nyújt, így hát a tettyei romoktól indulva a főtér és a sétatér érintésével érkeztünk meg a séta végéhez, hogy aztán a Csinos Presszóban értékeljük ki a délutánt egy üdítő vagy épp kávé mellett. Örülök, hogy ennyien eljöttetek és tudtunk egy kicsit együtt fotózni és a beszélgetésre is jutott idő. Jövőre találkozunk!

Kitti és Márk már első találkozásunkkor említették, hogy szeretnének valami kevésbé hétköznapit, valami extrémet csempészni a kreatív sorozatba. Csináltam már hasonlót  (mint például Angéla és Zoltán víz alatti trash the dress fotózása vagy a legutóbbi paintballos fotózás), így hát nekivágtunk és meg sem álltunk egészen Bükfürdőig, hogy aztán a Kristálytoronyban készíthessük el a kreatív sorozat első felét, ahogyan azt a jegyes fotózáson megbeszéltük. Nem volt könnyű a biztonsági előírásokat betartva, ilyen körülmények között fotózni de Kitti és Márk megkönnyítették a dolgom, hiszen még a magasban is jó volt őket fotózni. 🙂 Kitti, Márk: Köszönöm, hogy engem választottatok nagy napotok és a …