Volt valami azon a szombat estén a levegőben. Mármint az áprilisi repceföld, friss, semmi mással össze nem téveszthető illatán túl is, amit most is az orromban érzek ezeket a képeket lapozgatva. A sárga virágokon táncoló napsugarak mellett Zsófi és Márk önfeledt nevetése volt az ami bearanyozta azt az estét és pontosan erre gondolok, amikor azt írom, hogy a nevetésnek és a naplementének igenis tud illata lenni, amit talán Ti is érezhettek ha megnézitek a képeket. Ezek után sejthetitek, hogy mennyire vártam az esküvőjüket, amiben aztán nem is kellett csalódnom (de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek majd).
Tudjátok, vannak azok az emberek, akikről nem tudjuk, honnan ismerjük Őket, vagy, hogy mikor és hol találkoztunk először. Csak azt tudjuk, hogy régre nyúlik vissza az ismeretségünk, sőt talán írhatom, hogy barátságunk. Ricsi az a srác, akivel ha összefutunk egy baráti összejövetelen, rendezvényen vagy egy esküvőn, na abból tuti, hogy egy jó beszélgetés lesz, mert azonnal megvan a közös hang, mindegy mennyi idő telt el közben! Aztán egyszer csak kiderül, hogy Ricsinek van egy barátnője, aki úgy válik részévé ezeknek a véletlennek látszó találkozásoknak és beszélgetéseknek, mintha mindig is részük lett volna. Amikor pedig Ők ketten megkeresnek azzal, hogy összekötik …
Akik nézték a Brickleberry c. sorozatot, emlékezhetnek arra a jelenetre, amikor Malloy a börtönben, a bandájától a következő szöveggel védi meg a barátját: – Jó gyerek, környékünkön lakott. No, Ákossal pont ez a helyzet, bár az igazat megvallva őszintén remélem, hogy sosem kerülünk majd börtönbe. A lényeg és amiért ezt leírtam (már azon túl, hogy, ha mégis börtönbe kerülnénk, akkor Ákos tudja majd mit kell mondani ahhoz, hogy ne szúrjanak le) hogy lássátok milyen régi ismeretség fűz Ákoshoz (és a bátyjához Tamáshoz is, akinek amúgy szintén fotóztam az esküvőjén). Mondhatni együtt nőttünk fel, szóval eléggé kíváncsi voltam, hogy ki lehet …
Általában, ha egy párnak nincs konkrét helyszínötlete a jegyesfotózásra azt szoktam tőlük kérdezni, hogy városi vagy inkább természetközeli helyszínt képzeltek el ezekhez a képekhez háttérként? Ancsa és Gábor az utóbbi mellett tették le a voksukat, így a Mecsek végeláthatatlan helyszín kínálatából válogattunk, amikor együtt fotózni indultunk.
Encivel és Norbival Paks környékén bóklászva készítettük el a jegyes fotóikat, ám mielőtt elindultunk volna a Cseresznyésbe (ami amúgy egy fenyőerdő, sosem fogok rájönni, hogy hozták ezt össze a paksiak) készítettünk pár közös képet a házat lelkiismeretesen őrző Rokkóval is.
Timi és Józsi Pécsett nyaraltak amikor találkoztunk velük, sőt Józsi számára meglepetés volt, hogy találkoztunk, az pedig pláne, hogy fotózunk is. Megkockáztatom, hogy jól sült el! Klassz délutánt töltöttünk együtt, bejártuk a környéket és közben fotóztunk is! Reméljük, hogy lesz még alkalmunk fotózni Őket! 🙂
Az egész úgy kezdődött, hogy Lotti meghúzott egy autót a munkahelyén a parkolóban. Persze hagyott egy cetlit, az elérhetőségeivel, hogy az autó tulajdonosa elérhesse és rendezhessük a kárt, de Boróka (övé volt a kérdéses kocsi), nagyvonalúan eltekintett volna a kárrendezéstől. Mi viszont szerettünk volna adni valamit, így felajánlottuk azt a fotózást aminek a képeit most megmutatjuk Nektek. Remek délután volt, nagyon jól éreztük magunkat, szóval ez az egész engem csak megerősített abban, hogy nincsenek véletlenek. 🙂
Volt még két sorozat amivel adós voltam, nem csak a BLOG látogatóinak, de a rajtuk szereplőknek is. Sajnos ami a családnak készül, az mindig lassan készül el. Nem volt ez másképp most sem, a képek még júniusban készültek, de sajnos csak most lettem kész velük, hiszen az esküvők elsőbbséget élveztek. Rita és Vili szerettek volna pár közös képet magukról, csak úgy, mert miért ne?! Így hát autóba ültünk és elkészítettük az alább is látható néhány képet.
Régen fotóztunk már a Zsolnay Kulturális Negyedben és még régebben a Balokány Ligetben ezért Vanda javaslatára úgy döntöttünk, hogy itt kezdjük Vanda és Zoli jegyes fotózását. Egyáltalán nem bántuk meg, sétáltunk egyet és közben sokat nevettünk, aztán pedig a Mecsek erdei felé vettük az irányt. Klassz délután volt! Mindjárt esküvő! 😉
Ági és Jenő szívének egyik csücske az autójuk így szerették volna, ha szerephez jut a jegyes képeik elkészítésénél, mi pedig örömmel valósítottuk meg ezt az elképzelést. Klassz délutánt töltöttünk együtt, miközben nemzeti tizenegyünk kettő-nullára verte az EB-n a sógorokat. Bejártuk a környéket, készítettünk néhány szerelmes képet, ettünk egy sajtburgert és egy mélygarázsban fotózva zártuk az estét. Alig várjuk az esküvőt! 😉
