Sokat írok arról, hogy mennyit ad Nekem a munkám, hogy mennyit adtok Ti a fotózásokon, a megbeszéléseken, vagy akár csak a közösségi médiában a reakcióitok formájában. Emmát, Vikit és Rolit tavaly Niki és Chris esküvőjén fényképeztem először, aztán eljöttek hozzám egy családfotózásra, aminek a végén a kicsi Emma az én kezemet fogva sétált az autóhoz. Nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt, hogy Ő is így a bizalmába fogadott. Ezek azok a pillanatok amik feltöltenek és ezek azok a képek amikért még mindig imádom a munkám! Köszönöm Nektek!

Akik nézték a Brickleberry c. sorozatot, emlékezhetnek arra a jelenetre, amikor Malloy a börtönben, a bandájától a következő szöveggel védi meg a barátját: – Jó gyerek, környékünkön lakott. No, Ákossal pont ez a helyzet, bár az igazat megvallva őszintén remélem, hogy sosem kerülünk majd börtönbe. A lényeg és amiért ezt leírtam (már azon túl, hogy, ha mégis börtönbe kerülnénk, akkor Ákos tudja majd mit kell mondani ahhoz, hogy ne szúrjanak le) hogy lássátok milyen régi ismeretség fűz Ákoshoz (és a bátyjához Tamáshoz is, akinek amúgy szintén fotóztam az esküvőjén). Mondhatni együtt nőttünk fel, szóval eléggé kíváncsi voltam, hogy ki lehet …

Martina és Tomi a lovaikat hozták magukkal a jegyes fotózásukra. Bevallom őszintén, hogy elsőre tartottam egy kicsit ettől a fotózástól, mert bár közhelynek hathat, de nem értek a lovakhoz. Végül kiváló hangulatban telt el ez a délután, Martina és Tomi némi szülői segítséggel (amit ez úton is köszönünk) seperc alatt karámot rögtönöztek a domboldalban, hogy a négylábúak biztonságban legyenek, mi pedig elkezdhettünk fotózni. Ágit, akinek ez az első fotózása volt mellettem, ugyan majdnem megette az egyik paci, de szerencsére csak majdnem. Itt fontos megjegyeznem, hogy a fotózás közben sem lónak sem fotósnak nem esett bántódása.

Havas fotózásnak indult. Vagyis azt szerettünk volna, de az időjárás sajnos nem kívánságműsor és hiába lestük az időjárásalkalmazást, élhető távolságon belül nem jelzett fotózható havat. Pedig azt mondják Svájc szép ilyenkor kora tavasszal. Végül a Pilisben kötöttünk ki és a Teve-szikla környékén barangolva fotóztunk. Így lettek jegyes képei Alexának és Krisznek, végül hó nélkül, de legalább annyira fázva mintha hóban fotóztunk volna. Rég írtam már jegyes fotós bejegyzés végére ezt, de nagyon várom az esküvőt! 🙂

Ez volt az az este, amikor Zita és Tomi először bízták a nagyszülőkre a pici Diust. Tették mindezt azért, hogy klassz jegyes fotóik legyenek. Nem okozhattam hát csalódást Nekik, ezért mindent bevetettem, hogy a Tolna megyei vidéket bebarangolva szép képeket készíthessek róluk. Ők cserébe nem nehezítették meg a dolgom, elhozták magukkal az összes mosolyukat és nevetésüket, hogy néhányat most megmutathassak belőlük Nektek is.

A Sötétvölgyi Parkerdő csak a nevében sötét, egyébként elég szép fények vannak ha naplemente idején járunk a környéken. A Nap aranyló, meleg fénye szikrázik a víz felszínén és díszkivilágítást ad a vízparti fák ágai között életük fellépésén táncoló bogárrajoknak. Persze esetünkben e az egész csak háttér volt valami még ennél is szebbhez: Tekla és Zsolti szerelméhez.

Niki és Christoph egészen Németországból utaztak Magyarországra, hogy házasodjanak és ha már itt voltak, egy jegyes sorozatot is elkészítettünk Orfű környékén barangolva. Niki és Christoph megfogadták a tanácsomat és magukkal hozták a kutyájukat Nacho-t is aki némi jutalomfalat fejében vállalta, hogy részt vesz a jegyes fotózáson. Ahogy láthatjátok, egész ügyesen pózolt. Mivel csak napok voltak vissza az esküvőig ezért nem kellett rá sokat várnunk, szerencsére, mert amúgy nagyon nagy buli volt, de erről majd abban a posztban. Addig is vessetek egy pillantást a jegyes képekre.

Gergő fotós. Amikor a fotós megbízza a fotóst, hogy készítsen róla képeket, na, olyankor van az, hogy a fotós elkezd izgulni és bár mindig a tökéletesre és a lehető legtöbbre törekszik, itt szintet emel, mert mégiscsak egy kolléga esküvői, illetve esetünkben még csak jegyes képeiről van szó. Szerencsére Fanni és Gergő nem nehezítették meg a dolgom, hozták magukkal a mosolyukat, a nevetésüket és a szerelmüket, így nem volt nehéz dolgom, hogy elkészítsem az alábbi képeket és nagyon, de nagyon várjam az esküvőjüket! 🙂

A tavalyi év egyik legjobb hangulatú jegyes fotózásán hatalmasat sétáltunk Orfűn és környékén és közben rengeteget nevettünk. Ez látszik a képeken is, no meg a kalap. Az a kalap, nagyon jó választás volt, kicsit sajnáltam is, hogy nekem nem állnak jól a kalapok, de hát részben ezért hordok helyettük fényképezőgépet. Általában várjuk az esküvőket, de ez a fotózás kifejezetten jó kedvcsinálónak bizonyult Andi és Tomi esküvőjéhez, amiről szintén nemsokára hozom majd a képeket!

Remek helyszínen tartottunk klassz fotózást Gabival és Zsoltival a Mecsek lejtőin, akiket még a kutyájuk Dorka is elkísért a fotózásra. Sokszor írom ide, hogy semmi sem tarthat vissza minket egy jó kép elkészítésétől, ezúttal is kellett „mászni” egy kicsit, de azt hiszem az alábbi képek láttán, írhatom, hogy bőven megérte a fáradozást. Disclaimer: A fotózás során egyetlen ruhadarabnak sem esett bántódása, bár ennek a veszélye valóban fennállt, különös tekintettel de nem kizárólag a selyemből készült női kiegészítőkre. 🙂