Írisz és Roland jegyes fotózásának külön örömmel indultunk neki, hiszen szegről-végről ismertük egymást, Lotti évfolyamtársa volt, ma pedig kolléganője Írisznek. Több helyszínt is végigjártunk, a Zsolnay negyedben kezdtünk, majd átvágtattunk a lagzi helyszínére, de nem bírtuk ki, hogy útközben ne álljunk meg egy kis erdei úton is fotózkodni. Írisz és Roland kapcsolata nagyon régre nyúlik vissza, ez már a fotózás elején is látszott, nagyon egy hullámhosszon mozogtak és szinte egy pillanatra sem engedték el egymást, ami a képeken is nagyon jól látszik. Beszéljenek helyettem a képek:

Úgy szálltak a fehér pihék a levegőben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy májusban, a virágillatú levegőben hópelyhek hullanak alá a magasból, pedig csak a fákról fújta a szél a termésüket. Jó ötlet volt Malomvölgybe látogatni és ott készíteni a sorozat első részét. Klassz délutánt töltöttünk együtt Bogival és Petivel,  kávéztunk, kaptunk epres sütit, meghívót és még közös kép is készült (szemfülesek megtalálhatják a galériában). Alig várjuk az esküvőt! 🙂

Ági és Bandi nem bízták a véletlenre a helyszínek kiválasztását, egész listával készültek. Ez nem kicsit megkönnyítette a dolgunkat, hiszen, csak a listát kellett követnünk és hamar rájöttünk, hogy van érzékük az ilyesmihez. Ismét remek helyeken jártunk és fotóztunk, ami borítékolta a jó hangulatot, mindannyian remekül éreztük magunkat. Ezúton szeretném megköszönni Gábor barátomnak külön is, hogy velünk tartott és segített a fényfestős képeknél. Újabb esküvő amit nagyon várunk! 🙂

Hosszú napok óta nem láttunk napfényt, így mosolyra görbítette a szánkat, hogy végre a napszemüvegeink is előkerülhettek a kesztyűtartóból és így indulhattunk el Orfű felé Évivel és Olivérrel. Bár az időnkénti hűvös fuvallatok még éreztették, hogy néhány napig hideg, nyirkos idő volt, az esőnek már nyomát sem láttuk. A tóban persze egy kicsivel több volt a víz a szokásosnál, ám ennek ellenére száraz lábbal tudtunk a stégekre lépni és a nádassal, a fűzfákkal és a tóval a háttérben képeket készíteni. Ráadásul a végén még egy kis dombmászásra is maradt időnk. Az esküvőn találkozunk! 😉

Régóta húzódott már, hogy elkészítsük Anikó portrésorozatát, de valami mindig közbeszólt. Most sem volt épp felhőtlen az időjárás, de mi nem hagytuk magunkat és így is nekivágtunk az Óbányáról kifelé vezető túraútnak, hogy a pataknál a vízesésekkel a háttérben fotózzunk. Sikerült is kifognunk kb. két órát amikor nem esett, így eső nélkül érkezhettünk a helyszínünkre és fotózhattunk egy darabig. Persze visszafelé bőrig áztunk, de a képeket elnézve, azt hiszem bőven megérte. A helyszín egyébként nagyon tetszett, biztosan visszatérünk még ide, emellett bár tény, hogy mostanában egy kicsit elhanyagoltam a  portréfotózást,  hamarosan újabb portrésorozatok várhatók! 😉

Őszintén szólva nem sok reményt fűzhettünk ahhoz, hogy Gina és Tamás jegyes fotózását nem mossa el velünk együtt az eső, de mivel csak ezért utaztak Pécsre, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és reménykedünk abban, hogy az időjárás kegyes lesz és legalább egy kis ideig nem esik majd az eső. Elindultunk hát keresztül a Mecseken, és olyan ködtengerrel találtuk szemben magunkat, hogy ha lehet még inkább elbizonytalanodtam. Ennek ellenére az egyik kedvenc helyszínemre érve éppen nem esett, mi pedig kaptunk az alkalmon. Bár vizes volt a fű és amint letértünk az útról, máris térdig vizesek lettünk, nem hagytuk magunkat, Gina és Tamás …

Már amikor én érettségiztem illetve ballagtam, akkor sem igazán rajongtam az egyszínű papírháttér előtt, műteremben készült tablófotókért és bár szerettem volna valami mást, valami újat, nem igazán tudtam, hogy ezzel kapcsolatban merre induljak el, vagy kihez fordulhatnék. Aztán amikor később fotósként kerültem kapcsolatba érettségizőkkel, akkor is inkább csak a gyakorlat megszerzése miatt vállaltam el ilyesmit, de szakmai kihívást nem igazán láttam benne. Persze tudom, lehet ezt is másképp, újszerűen csinálni, nem vitatom, de nekem mindig is az adott fényekkel, kültéren, a Napot és a természet csodáit kihasználva való alkotás marad a szívem csücske. Külföldön már hódít az úgy nevezett „senior …

Végül az előre beígért létszámnál eggyel kevesebben vágtunk neki Orsi és István jegyes fotózásának, ugyanis Bodza a nyuszi, végül úgy döntött, hogy nincs elég jó idő ahhoz, hogy velünk tartson. Ennek ellensúlyozására küldött nekünk csokitojásokat, aminek rendkívül örültünk, de azért a távolmaradást nem felejtettük el – Bodza! Az esküvőn nem úszod meg! A vizes füvet és talajt leszámítva egyébként végre egészen jó körülmények között dolgozhattunk. Még a Napot is láthattuk néha és bár a vihar közeledtével még a Kis-Tubes kilátót is meglátogattuk, hogy néhány kék órás illetve éjszakai képet készítsünk, igazán eláznunk még így sem sikerült, pedig akkorra már nagyon lógott az …

A tavaszi jegyes fotózások egyik legnagyobb előnye, hogy zöldellő erdők és a virágzó mezők rengeteg helyszínlehetőséget kínálnak. A levegőben terjengő virágillat és a madarak csicsergése pedig már csak hab a tortán a téli hónapok alatt ellustult érzékeinknek. Ezúttal a szúnyogok hadát is megúsztuk, szóval igazán nincs okunk panaszra. Dóra és Barna jegyes fotózása igazán klasszul sikerült, változatos képanyag született, ami annak is köszönhető, hogy elég időt szántak a képek elkészítésére. Remekül éreztem magam, alig várom az esküvőt! 🙂

Az idei második jegyes fotózás helyszínének kiválasztásakor, nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, mint, hogy megtaláljuk az amúgy kevesek által ismert bokodi hűtőtó szerteágazó mólóit és ott készítsük el Kriszti és Tamás jegyes fotóinak azon részét, amelyen nem szerepel a páros tulajdonát képező 1984-es Dodge RAM.  Szombat délután tehát Agárdon beültünk a már említett autócsodába, ami a maga hat méteres hosszúságával amúgy is tekintélyt parancsol, de ahogyan az 5.9 literes V8-as duruzsolt, az olyan volt mintha egy egészen más dimenzióba csöppentünk volna.  Tamás nem hagyta szétszaladni a több, mint kétszáz lovat, de így is viszonylag hamar a tett színhelyére érkeztünk, …