Klau és Roli nagyon jól tudták, hogy mi az a gondolati és tartalmi háttér, ami egy esküvőt azzá tesz, ami. Eszerint két ember örökre összeköti az életét és egy esküvő igazán erről szól. Hogy miért írom le mindezt? Azért, mert már a szervezés, de még az esküvő napján is több olyan esemény következett be, amelyek akár egyenként is gyakori szereplői menyasszonyok és vőlegények rémálmainak. De nem Klaudia és nem Roland rémálmainak, akik tudták, hogy ez a nap róluk és életük fonalainak összekötéséről, a közös öröklét útján való elindulásról szól és ha rálépnek erre az útra, a körülmények már vajmi keveset …

Olyan ötlettel kereste meg Bergics Balázs kollégámat egy leendő vőlegény, amely még talán egy romantikus amerikai vígjátékból sem lógott volna ki túlzottan. Az alapötlet az volt, hogy szeretett városunk főterén, élő betűket formálva, piros pólós emberekkel írják majd ki, „Hozzám jössz?”. Na, jó az alapötlet egy molinó volt, az élő betűket már Balázs dobta be a kalapba, de a képeket elnézve jó ötlet volt. A leendő ara egy Pogányból felszállt kis repülőgép fedélzetéről figyelhette a nem mindennapi kezdeményezés résztvevőit, akik a végén integetve, tapsolva, kiabálva gratuláltak az újdonsült jegyeseknek miután telefonon értesítették a szervezőket: a hölgy igent mondott. Balázs megkért, hogy készítsek …