Nem sokan vagytok akik  olyan régóta itt vannak velem és a képeimmel mint Martina. Lassan tíz éve annak, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve egy portréfotózást ajánlottam fel annak aki kifarag egy töklámpást, ami valahogy utal a weboldalam címére. Martina és az anyukája Nikola, késért nyúltak és elkészült az első és azóta is egyedülálló www.riccio.hu-s töklámpás. Akkor fotóztam Martinát először, aztán azóta még jónéhány alkalommal a fényképezőgépem elé állt, közben pedig megismerte Tomit és én nagyon boldog voltam amikor az esküvőjük fotózására kértek fel, pedig még nem is sejtettem, hogy bajban leszek majd amikor meg kell írnom ezt a bejegyzést, sőt …

Martina és Tomi a lovaikat hozták magukkal a jegyes fotózásukra. Bevallom őszintén, hogy elsőre tartottam egy kicsit ettől a fotózástól, mert bár közhelynek hathat, de nem értek a lovakhoz. Végül kiváló hangulatban telt el ez a délután, Martina és Tomi némi szülői segítséggel (amit ez úton is köszönünk) seperc alatt karámot rögtönöztek a domboldalban, hogy a négylábúak biztonságban legyenek, mi pedig elkezdhettünk fotózni. Ágit, akinek ez az első fotózása volt mellettem, ugyan majdnem megette az egyik paci, de szerencsére csak majdnem. Itt fontos megjegyeznem, hogy a fotózás közben sem lónak sem fotósnak nem esett bántódása.

Martina még tizennyolc sem volt mikor először fotóztam, de azóta is rendszeresen eszembe jut ha egy új helyszínt találok, vagy esetleg egy új koncepció jut eszembe. Nem történt ez másképp most sem, az ötleteket tettek követték és a konkrét ötlet megszületésétől számított néhány napon belül már gyalogoltunk is a kis hegyi tavacskához illetve tisztáshoz, ahol ezek a képek készültek. Köszönöm Martinának, hogy modellt állt ezekhez a képekhez és párjának Tominak a segítséget, hiszen nagyrészt rajta múlott, hogy nem estem a tóba fényképezőgépestől! A többit elmesélik mindjárt a képek.

Martina volt aki az oldalam webcímével fémjelzett töklámpást faragta édesanyjával, tavaly októberben, amiért cserébe akkor egy portréfotózást ajánlottam fel neki. Ő élt is a lehetőséggel, ám nem akármilyen feladat elé állított, hiszen a fotózás helyszínéül a város határában található István akna bányatelepet javasolta. Az épületegyüttesről annyit kell tudni, hogy 1925-ben épült, Gút Árpád és Gergely Jenő irodájának tervei alapján. Még így az összeomlás szélén is  van benne valami megfoghatatlan varázs, belépve üveg és építőanyag törmelékének keveréke kezd ropogásba és csörömpölésbe a talpunk alatt, mintha az építmények utolsó segélykiáltásait hallanánk.  A falakról pattogzó vakolat és festék, a kitört ablakok és a …