A hétvégére nem sikerült fotózást szervezni így a mai nap szinte kötelező jelleggel, mintegy pótcselekvésként indultunk a közeli hegyi-erdei útra szárnyasokat fotózni. A nap fényét tovább emelte, hogy megérkeztek az akkumulátorok amiket rendeltem, így már csak egy markolatot és egy töltőt várok. Bízom benne, hogy ezek is hamarosan megérkeznek, akkor aztán már semmi sem lesz, ami megállítson. Na, jó végül is így sincs! A következő hétvégére már meg is szerveztük az ajándékfotózást. Amint azt láthatjátok gatyába ráztuk egy kicsit az oldalt is, remélem, hogy mindenkinek tetszenek majd a változások. A madarak egyébként ezúttal nagyon jól viselkedtek, egészen közel engedtek magukhoz, …
Újabb kísérletet tettem arra, hogy nagyobb vízimadarakat és mindenféle egyéb élőlényt kapjak lencsevégre. Bár nem úgy sikerült, ahogy terveztem, mégis hatalmas élményben volt részem. Őszintén szólva kicsit csalódott voltam, de tény, hogy kár volt azt várni, hogy az első komolyabb vadfotós próbálkozásom alatt elkészítem életem fotóját. Ez bizony nem az a sportág, ezért kőkeményen kell dolgozni, de megígérhetem, hogy ebben nem lesz hiba. Negyed nyolc körül értem a területre, a nap ekkor már a horizont felett volt, így a sötétben, csendben való elhelyezkedés, kudarcba fulladt, bár álcaháló sem volt nálam szóval kénytelen voltam röpke két órányi séta után konstatálni, hogy …
Nagy hévvel indultam neki a délutánnak, végül városunktól nem messze fekvő kis tóvidéknél kötöttem ki ahol, messziről, és állvány nélkül ugyan, erősen croppolva, de sikerült elkattintanom néhány vízimadárról készült képkockát. A fenti képek szerintem magukért beszélnek, ezer százalék, hogy visszatérek még a tett helyszínére. Annál is inkább, mert sikerült összefutnom a területért felelős Úrral, aki megadta a telefonszámát és engedélyezte, hogy előzetes egyeztetés után fényképezzek a területen. Rendes tőle. Most viszont rohanok mert ma éjjel van a 44. Országos Középiskolai Fotópályázat leadási határideje és arra még össze kell raknom a pályázati anyagot.
