A hobbifotózás elsődleges célja, hogy élvezzük amit csinálunk. Megvan annak a romantikája amikor a szakadó hóesésben és az orkán erejű szélben nyitott fotós táskával, dupla nadrágban hasalunk az áhított fotóért, de van amikor már közben is érezzük, hogy ezt lehet, hogy nem kellene erőltetni és ebben a pillanatban valahol egészen máshol kellene lennünk. Aztán felülkerekedik az emberben a fotós és néhány erősebb széllökés után, már nem érdekli, csak hasal, ha kell feláll, megigazítja a vakukat, majd újra lehasal, fényképez és így tovább. Abban mindenesetre szinte biztos vagyok, hogy ezekért a képekért én most csúnyán megfáztam, de ennek ellenére örülök, hogy …

A tegnapi nap sikerén felbuzdulva és látva a reggeli ragyogó napsütést, arra gondoltam, hogy ma is meg kellene látogatni a kökörcsineket, hátha voltak szívesek kinyitni a szirmaikat, de sajnos erre úgy néz ki várnunk kell még vagy egy hetet. Persze azért nem keseredtem el nagyon, hideg sem volt különösebben, ráadásul nagyon jól esett végre kimozdulni egy kicsit a levegőre, a természetbe, így ha már ott voltam  ismét készítettem néhány fotót a virágokról. Néhány kép, amelyek egy pár nappal későbbi látogatás alkalmával készültek: Néhány kép amelyek március 6-án készültek:

Hetek óta járjuk az ismert kökörcsinlelőhelyeket Lottival, de egészen mostanáig nem találtunk virágokat, pedig volt néhány nap amikor igazán szép időnk volt. Őszintén szólva nem fogadtam volna nagy tételben arra, hogy ma nagyobb szerencsével járunk, de úgy néz ki, hogy a korábbi napok időjárása előcsalogatta ezeket a törékeny kis virágokat én pedig végre fotózhattam is és nem is tértem haza üres kézzel (memóriakártyákkal).

Amikor utoljára a kedvenc leánykökörcsin lelőhelyemen jártam, se hírét, se hamvát nem láttam a kis lila virágoknak, pedig kerestem Őket, csak éppen nem voltak még sehol. Aztán eltelt kicsit több mint egy hét és egy hirtelen jött hóvihar okozta katasztrófahelyzet miatt az egész ország felbolydult, mindenki erről beszélt, a közösségi oldalakon pedig tíz másodpercenként jelent meg helyzetjelentés akár fotó, akár szöveg formájában és persze elkezdtek megjelenni azok akik ebből is politikát csináltak. Távol az autópályákon elakadt kamionok dízelfüstös levegőjétől és a szalagkorlátok börtönében rekedt síelni induló családoktól, a Mecsek erdeiben előbújtak az első leánykökörcsinek és szépen csendben, nem harsogva, nem …

Egész héten tervezgettem, hogy Leánykökörcsin után kutatva nekiindulok a Mecseknek, de végig úgy alakult, hogy ez a dolog kimaradt. Ma reggel azonban úgy döntöttem, hogy hiába a fáradtság, a rosszullét csakazért is elindulunk. Lotti segített az elhatározásban, ezért köszönet neki. A helyszínre utaló a tippet pedig Balázstól kaptam neki pedig ezt köszönöm. Igyekszem folyamatosan friss tartalommal feltölteni a blogot, ami a látogatottságon is meglátszik. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki velem tart, és rám kattint. Próbálom meghálálni! Szép fényeket!