A hobbifotózás első számú alapszabálya, hogy élvezd amit csinálsz, ezért hobbi, erről szól. Ugyanakkor van amikor egy kicsit meg kell erőszakolnod az akaratodat, ahhoz, hogy el tudj indulni. Valahogy így volt ez velem is tegnap. Fáradt voltam és fásult, semmi kedvem nem volt majdnem száz kilométert vezetni és legalább egy órát sétálni, sőt talán még fotózni sem. De ki kellett, hogy lépjek a komfortzónámból, hogy ezek a képek elkészülhessenek. Mire odaértem már megjött a kedvem fotózáshoz, jól éreztem magam a bőrömben. A lágy tavaszi napsütés hatására a fáradtság is elillant, így semmi sem állhatott az utamba. Idén igyekeztem mellőzni a …
A viszonylag korán érkező tavasz már március elején előcsalogatta a tavaszi virágok egy jelentős részét, így közel egy hónappal korábban fotózhattam kedvenc virágaimat, mint az előző évben (a tavalyi blogbejegyzésért IDE kattints). Az alábbi képek több fotózás alkalmával készültek, szám szerint azt hiszem háromszor látogattunk a határmenti erdőbe, hogy mocsári kockás liliomot, vagy latin nevén Fritillaria meleagrist fényképezzünk, a korai bimbóktól egészen a már kifejlett, kinyílott virágokig. Ezek a törékeny és amúgy nehezen fotózható kis virágok igazi ritkaságnak számítanak hazánkban (én összesen két lelőhelyről tudok) de a svédországi Uppsala mellett a „királyok rétjén” két színváltozata is nő ennek a gyönyörűségnek. Tehát nem …
Napkeltére terveztünk a tett színhelyére érkezni és bár Lottiék kutyája (akit történetesen Cukinak hívnak) már egy órával a telefonomon beállított ébresztő időpontja előtt az ajtó berúgásával jelezte, hogy kialudta magát, itt az ideje, hogy felkeljünk és vele foglalkozzunk, meglepően frissen ébredtem. Az ablakon kinézve néhány kósza felhő kivételével tiszta égboltot pillantottam meg, örvendeztem is, irány hát fotózni. Az már persze út közben látszott, hogy fényünk nem sok lesz, érkeztek a felhők minden irányból, hogy a Napot eltakarják. Mindenfelől őzek szaladtak, amíg sütött a Nap gyönyörű volt a reggel, de mire a virágokhoz értünk sajnos eltakarták a felhők, lógott az eső …
Korán kellett kelni, megint, de megérte. Sajnálatos módon nem volt semmim amin fetrenghettem volna, így jobb napokat is megélt mérési jegyzőkönyveket hasznosítottam fekvőhelyként, ha minden jól megy erről később még fotót is közlök majd. Mondjuk sokkal jobb lett volna ha van mire feküdnöm, de így is nagyon-nagy élmény volt.
