Döbbenet, hogy már több mint négy éve, hogy először megpillantottam azokat az okos kis szemeket, amik kíváncsian néztek vissza rám és amik azóta is minden alkalommal elvarázsolnak ha találkozik a tekintetünk. Már akkor is ott volt bennük az a kis huncutság, ami egyetlen pillantásából sem hiányzik azóta sem az én okos, szép, tündéri kicsi lányomnak, aki már nem is annyira kicsi. Bár amikor megszületett megfogadtam, hogy nem nyaggatom túl azzal, hogy állandóan fényképezni akarom, azért abból sikerült hagyományt csinálni, hogy a születésnapja környékén, készüljön róla egy sorozat, minden évben. Ez a negyedik.
Minden évben, amikor eljön az augusztus, készítek egy fotósorozatot az én tündéri, okos, szép és kedves kicsi lányomról, aki egyre kevésbé kicsi és most először vagyok egy kicsit tanácstalan, hogy belefér-e még a babafotózás kategóriába. Heléna három éves lett, már óvodába jár és saját magára is egyre többször hivatkozik nagylányként, én pedig egy-egy meghatottságomban elmorzsolt könnycsepp között arra gondolok, hogy mennyire rohan az idő és hogy mennyire szeretem Őt. Itt is, így is Isten éltessen drága Heléna!
Rohan az idő, ennek ékes bizonyítékai ezek a képek amiket tavaly augusztusban készítettem a kislányomról, Helénáról aki akkor volt két éves. Elképesztő belegondolnom, hogy még egy-két ilyen szülinapi sorozatról készült bejegyzés és a babafotózás helyett már a portréfotózás kategóriába kell majd sorolnom a róla készült képeket. Sokszor írtam már, hogy egy kicsit más olyasvalakit fotózni akit régebb óta ismersz, vagy aki egy kicsit közelebb áll a szívedhez, de arról kevesebbet, hogy nagyon más olyasvalakit fotózni aki nagyon közel áll a szívedhez. Heléna pedig nagyon közel áll az enyémhez így minden egyes mosolya, nevetése, vagy csintalan kísérlete arra, hogy mást csináljon …