Döbbenet, hogy már több mint négy éve, hogy először megpillantottam azokat az okos kis szemeket, amik kíváncsian néztek vissza rám és amik azóta is minden alkalommal elvarázsolnak ha találkozik a tekintetünk. Már akkor is ott volt bennük az a kis huncutság, ami egyetlen pillantásából sem hiányzik azóta sem az én okos, szép, tündéri kicsi lányomnak, aki már nem is annyira kicsi. Bár amikor megszületett megfogadtam, hogy nem nyaggatom túl azzal, hogy állandóan fényképezni akarom, azért abból sikerült hagyományt csinálni, hogy a születésnapja környékén, készüljön róla egy sorozat, minden évben. Ez a negyedik.

Aki ismer minket, az tudja, hogy nagyon ritkán vállalunk gyerekfotózást. Az idei évben ez hatványozottan igaz volt, mert időnk se nagyon volt rá, pedig sokan kerestetek vele. Bár tervben van, hogy ilyen téren fejlődünk és több munkát is vállalunk, ez mindig háttérbe szorul az esküvők mellett, amire az időnk és energiánk nagy részét fektetjük, elvégre esküvőfotósok vagyunk. Idén decemberben viszont visszajáró barátaink kértek meg minket, hogy az esküvő és a pocakfotók után Bendiről is készüljön pár kép, amit már kifejezetten vártunk is. Bendi végig nagyon jókedvű volt, hihetetlen sebességgel tud már kúszni és mászni, de igyekeztünk tartani Vele a lépést. …

Régóta hiányzott egy babafotós anyag, ennek megszervezése pedig nem volt egyszerű, tekintve, hogy viszonylag távol állnak tőlem a picik, nem volt soha kisebb testvérem, sőt egyelőre családon belül is viszonylag ritka a tíz évesnél fiatalabb gyermek. Ennek megfelelően nem kis félelmekkel indultam el Zsófiékhoz két hete, hogy végre lencsevégre kaphassam az unokaöccsét, Milánt. Milánra egy rossz szavunk nem lehet, majdnem egy órán keresztül, mászott, játszott, mosolygott, pózolt, hagyta, hogy fotózzam, sőt a vége felé már felém is hajlandó volt egy-egy mosolyt megereszteni, szóval a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Nektek is hoztam néhány képet a kis srácról, remélem hasonlóan jó érzéseket kelt …