Eszterrel és Bencével  a fővárost kettészelő Duna partjain és a Centrál Kávézóban fotóztunk. Egy kicsit idő szűkében voltunk, így a naplementét pont lekéstük, de azt hiszem, hogy ez csak segítségünkre volt abban, hogy különleges hangulatú képeket készítsünk. A kék óra illetve a város fokozatosan felkapcsolódó fényei, remek hátteret adtak a képeinknek. Az pedig, hogy még a villamosra sem kellett sokat várnunk, csak a hab volt a tortán!

Már többször írtam arról, hogy mennyire más olyan embereket fotózni, akiket közelebbről is ismerek, de még ettől is sokban különbözik, ha olyanokat fotózhatok akik még közelebb állnak hozzám, mondhatni családtagok. Gréti és Ahmi kapcsolatát majdnem a kezdetektől figyelemmel kísérhettem és pont ezért még nagyobb örömmel töltött el, hogy én örökíthettem meg a nagy napjukat. Büszke voltam rájuk és jó érzés volt ott állni a templomban az oltárnál és Őket fényképezni, amint egymás ujjára húzzák a gyűrűt és kimondják azokat a szavakat, amik talán a legjobban szemléltetik, hogy miért szeretek esküvőket fotózni. A kreatív sorozat egyébként a festői szépségű horvátországi Pulában …

Régebb óta terveztük Borbás Matyival, hogy ha egyszer végre tiszta idő lesz, keresünk valami jó kis helyet messze a várostól ahol kedvünkre fotózhatjuk a csillagos eget, de vagy időjárás, vagy eszköz, vagy idő hiányában – esetleg ezek valamilyen együttállásának következtében – erre egészen tegnapig várni kellett. Este tizenegy körül indultunk, számtalan kisebb-nagyobb vadállattal és persze milliónyi kátyúval találkoztunk utunk során. Kellemes idő volt, bár hajnalra feltámadt kicsit a szél, ám ez sem szegte kedvünket. Hoztam néhány fotót is az „eseményről„, a fenti képre kattintva megnyílik a galéria. Ezúttal nem ígérem, hogy gyakoribb frissítés lesz, megint fenekestül felfordultak a dolgok körülöttem, ezért …