A „Hova megy az ifjú pár nászútra?” című kérdésre rendre valamilyen klassz egzotikus hely kerül ilyenkor szóba, esetleg valamilyen népszerű európai turista célpont, a bátrabbak a hegyekbe mennek túrázni, a még bátrabbak pedig bevállalnak mondjuk egy Izlandot, de azt a választ, hogy „Pogányba”, na azt még sosem hallottam erre a kérdésre, pedig közeledik a kétszázadik esküvő amin fotósként részt veszek. Az arcomra kirajzolódó kérdőjel láttán Dóri és Gergő a segítségemre siettek, kiderült, hogy házat vesznek a reptérrel is büszkélkedő településen, ezért mondják viccesen, hogy oda utaznak nászútra is. Aki ismeri a humoromat tudja, hogy azonnal lélekközösséget éreztem velük, bár ez …

Emi és Norbi esküvője ékes példája annak, hogy ha időben neki is állsz szervezni az esküvődet, akkor is érhetnek meglepetések. Érhetnek mert nem számolhatsz járványokkal, válságokkal és egy halom olyan tényezővel amire most sem Te kedves olvasó, sem pedig én aki ezt a bejegyzést írom, nem gondolunk. Persze titkon Te is, én is remélem, hogy nem is kell vele számolni, de az élet néha hoz furcsa, vagy épp nehéz szituációkat. Emi és Norbi sem gondolták, viszont Ők az a páros akik nem ijednek meg a furcsa szituációktól és ha Ők házasodni akarnak, házasodni is fognak. Nem állhatja útjukat sem járvány, …

Nem sokan vagytok akik  olyan régóta itt vannak velem és a képeimmel mint Martina. Lassan tíz éve annak, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve egy portréfotózást ajánlottam fel annak aki kifarag egy töklámpást, ami valahogy utal a weboldalam címére. Martina és az anyukája Nikola, késért nyúltak és elkészült az első és azóta is egyedülálló www.riccio.hu-s töklámpás. Akkor fotóztam Martinát először, aztán azóta még jónéhány alkalommal a fényképezőgépem elé állt, közben pedig megismerte Tomit és én nagyon boldog voltam amikor az esküvőjük fotózására kértek fel, pedig még nem is sejtettem, hogy bajban leszek majd amikor meg kell írnom ezt a bejegyzést, sőt …

– Esik, nem baj, ha a piros ruhámban leszek? – szegezte Nekünk a kérdést Vivi, akkor még tréningruhában, azon az esős péntek délutánon, amikor megérkeztünk Gézaházára, nagyjából negyed órával a kreatív fotózás kezdete előtt.  Nem volt baj. Tudtuk, hogy készült már egy fehér ruhás sorozat amikor februárban két tanú előtt Győrben összeházasodtak. Megmásztuk hát a cseszneki vár környéki dombokat, elvittük a veszprémi kórházba az egyik rokont aki a díszítés közben megsérült, hogy aztán másnap Vivi és Isti családjaik és barátaik társaságában is kimondhassák az igent. A csavar a történetben az volt, hogy Vivi testvére, Roland a bevonulózenék hallatára felállt és …

„Neked se legyen jobb mint Nekünk!” hangzik el nagyon sokszor, már házas férfiak szájából egy esküvő kapcsán, vagy akár magán az esküvőn a vőlegénynek címezve. Vajon mi lehet ennek a lélektana? Tényleg azt kívánják ezek az emberek a jó esetben szerelemtől fűtött boldogságban úszó vőlegénynek – aki amúgy a barátjuk vagy rokonuk, hiszen pont ezért vannak ott az esküvőn –, hogy rossz legyen neki? Ha Nekik nem jó házasságban élni, akkor mégis miért élnek házasságban? Már a fenti mondat is nagyon sok kérdést vet fel, amikre hosszan lehetne keresni a válaszokat, de én most nem állnék meg itt, egy sokkal …

Keserédes őszi szombatra ébredtünk aznap. Volt miért örülni, hiszen Bori és Marci tényleg régóta várták, hogy végre összeházasodhassanak, de egy kicsit azért szomorúak is voltunk, mert egyrészt ez volt a szezon utolsó esküvője, másrészt pedig az utolsó esküvőnket fotóztuk a Pezsgőház Étteremben, ahova kis túlzással hazajártunk. A szezonzáró esküvőkön egyébként mindig több képet csinálok. Valahogy bennem van a tudat, hogy most egy ideig nem lesz majd lehetőségem esküvőt fotózni és ki akarom maxolni a dolgot. Bori és Marci esküvőjén pedig bőven volt mit fotózni és nem csak azért mert DJ Figi hatalmas bulit csapott amit az Igenfilm csapata jól fel …

Ha lenne tankönyvi példa a kicsi, hangulatos, családias esküvőre, akkor a tankönyv írói valószínűleg fontolóra vennék, hogy Réka és Gyula esküvőjén keresztül mutassák be azt. Ősz volt, kicsit hűvös, kicsit ködös, kicsit szürke, de már sárgultak a falevelek, már csipkebogyó piroslott a csipkebokrok ágain amikor Máté a feltette a kérdést Rékának és Gyulának, akik igennel feleltek és miután Máté megcerminálta amit meg kellett cerminálni fotózni indultunk. Így születtek az alábbi galériában látható képek. Réka, Gyula: Nem most kezdtétek együtt, de kívánom Nektek, hogy sok-sok év múlva, amikor már a gyermekeiteknek is családja lesz, együtt nézzétek majd vissza ezeket a képeket, …

Régóta ismertem már Teklát és Zsoltit, hiszen több esküvőn és fotózáson is találkoztunk, már a jegyes fotózásuk előtt is. Mosolyogva, az esküvőjüket várva érkeztünk meg azon az őszi szombaton Kalocsára. Rövid készülődést és kikérőket szertartások, a szertartásokat pedig hatalmas buli követte. A kreatívot a Duna partján fotóztuk, így lett teljes az alábbi képeket tartalmazó sorozat. Tekla, Zsolti: Az emberi kapcsolatok olyanok mint egy társasjáték, amilyet a lelkésztől ajándékba kaptatok, kivéve, hogy ha jól csináljátok, itt nem csak egy nyertes lehet, mert itt mind a ketten csak nyerhettek! Legyetek nagyon boldogok!  A kreatív fotózás képei: Az esküvő képei:

Amikor Rékával összefutottunk az esküvő előtti héten, hogy még egyszer átbeszéljünk mindent, Rudi még Ausztriában volt mert a közös vállalkozásuk útját egyengette, Réka pedig azt mondta: csak azt várom, hogy Rudi végre itt legyen velem, mert ha itt lesz akkor minden jó lesz. Nem az esküvőt, nem azt, hogy túllegyenek rajta, mert esetleg izgul, nem. Egyedül Rudi társaságára vágyott. Rudi pedig jött és házasodtak, mi pedig az Igenfilm csapatával megörökítettük ezeket a pillanatokat és közben megtanultuk miért vicces a brautstrauß (aki szintén nem tudja, annak írom, hogy azért mert esküvői csokrot és esküvői struccot is jelent németül, ezért varrja Réka …

Nem láttam még párt a saját esküvői szertartásain ennyit mosolyogni és nevetni. Tényleg nem, pedig ebben (is) erős a felhozatal, elég csak visszanézni az előző néhány blogposztot volt bennük mosoly rendesen. Ám Zita és Tomi tényleg végig mosolyogták, mit mosolyogták, végig nevették a templomi szertartást. Persze nem azért mert nem vették komolyan, épp ellenkezőleg. Láthatóan nagyon is jól tudták, hogy mi történik és, hogy itt most Ők épp egy nagyobb hatalom előtt mondanak Igent egymásra és pont ezért voltak vidámak. Az egyházi esküvőt a Cerminátor megerősítő szertartása követte, hogy aztán hatalmasat bulizva ünnepeljenek. Zita,Tomi: Köszönjük, hogy ott lehettünk Veletek és …