A tavalyi év szezonzáró esküvőjére gyönyörű nap virradt, így nem volt akadálya egy igazi faluban körbejárós, kínálgatós körmenetnek a készülődés és a kikérők után, amit aztán a szertartásokkal, egy kis csoportképezősdivel, végül pedig a lagzival folytattunk. Volt néptánc, csokiszökőkút, klassz zene, néhány játék és minden mi szem-szájnak ingere, vagyis minden, ami egy igazán jó lagzihoz kell. A képsorozat az ún. „first look” képekkel kezdődik. Aki látja ezeket a képeket, megérti, hogy miért mondom mindig: megvan annak a maga varázsa, ha a pár először a külön napos kreatív fotózáson látja egymást menyasszonyi ruhában illetve esküvői öltönyben! Niki, Krisztián: Kívánhatnék sok mindent, …

A képeken rengeteg pókot rejtettünk el. Persze a megtalálásukért nem jár semmi, de gondoltam azért leírom, hogy rengeteg volt belőlük. Ezt a kis incidenst leszámítva remek hangulatú fotózás volt Nóri és Ricsi jegyes fotózása és bár tudom, hogy lassan már snassz, hogy minden jegyes fotózás után azt írom: nagyon várjuk az esküvőt, de mit csináljak ha egyszer csak olyan párokkal hoz össze a sors, akikkel élmény időt tölteni és egyáltalán nem érzem, hogy dolgozom amikor Őket fotózom?! Alig várjuk az esküvőt!

Mindig feldobja a lagzit ha sok zenészt tudhatunk a násznép soraiban, főleg ha ezek a zenészek tevékenyen részt vesznek a talp alá való szolgáltatásában is, de ilyen nagy bulit azért viszonylag ritkán látunk. Ám de ne szaladjunk ennyire előre! A kreatív sorozatot már péntek délután elkészítettük és még egy kis esti sziluettezésre is maradt időnk, így aztán másnap mindenki nyugodtan készülődhetett a nagy eseményre. Itt tényleg összegyűlt a falu apraja nagyja és úgy kísérték Nórit és Tomit, először a városházára – a már említett zenekar társaságában – (mert Kozármisleny ugye már város) aztán pedig a templomba. Remek nap volt, egy …

Akár a mezítlábas szerelem címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek (amikor a képeket nézitek majd megértitek miért), pedig egy pillanatra úgy nézett ki, hogy nagy eső jön és elmos majd mindent, de aztán mégsem így lett és az Álomesküvő a Szabadban csapata igazi sátras álomlagzit hozott össze Juca és András nagy napjára, elképesztően igényes dekorációval és nagyon hangulatos fényekkel (utóbbiért én így utólag is nagyon hálás vagyok nekik, de szerintem nem én vagyok az egyedüli). Meghatott rokonok, barátok, mókás, táncos bevonulás és szerelem jellemezte a szertartást, remek hangulat, finom ételek a lagzit. Juca, András: Nagyon sok boldogságot kívánok nektek …

Tudom, sokadszorra írom, hogy a jegyes fotózás után nagyon vártuk az esküvőt, de nem tudok mit tenni. Ha minden párosunkkal ilyen klassz fotózásokon veszünk részt, akkor bizony várjuk az esküvőt és rend szerint nem is csalódunk, erről pedig muszáj írnom, na! Így volt ez esetünkben is. Persze volt azért min izgulni a nagy napon, de a szertartás kezdetére végül minden összeállt. Mindig szerettem a saját szavas fogadalmakat, van egy varázsuk, ami az anyakönyvvezető által előmondott fogadalomnál egy picit talán kevésbé érződik és a pár is jobban elérzékenyül, hiszen a saját gondolataival fogad örök hűséget a vele szemben állónak. A  szertartást egyébként …

Esztert és Gergőt immáron harmadszor fotóztam. Jegyes és esküvői fotóik után egy – ha lehet ilyet mondani – még különlegesebb fotózás várt ránk, ugyanis ezen a sorozaton bizonyos értelemben már hárman szerepelnek. Nem is késlekedtünk, bejártunk néhány klassz helyszínt, közben pedig sokat nevettünk és megpróbáltuk megörökíteni a várakozás néhány pillanatát. Igazi babavárós sorozat lett ez. Nagy öröm számomra, hogy ezt is én készíthettem el. Emma azóta már megszületett és most hárman alkotnak egy boldog, mosolygós családot! 🙂

Az egyik kedvenc idei esküvőm volt Évi és Olivér nagy napja. Fura leírni, hogy kedvenc, mert szinte mindegyik esküvő és mindegyik pár kedvenc valamiért és pontosan ezért nem is tudnék kedvenc párost, vagy kedvenc esküvőt választani, de mégis. Nem tudom, hogy a Benes Anita által tervezett Daalarna ruha, az Ebner Pincészet által biztosított remek helyszín és körülmények, a Perfect Zenekar nyújtotta remek hangulat vagy Évi és Olivér mindig vidám és mosolygó személyisége vagy talán ezek együtt tették egésszé és kerekké ezt az esküvőt, de mégis azt kell, hogy mondjam, hogy ez így nagyon egyben volt. Még a gyerkőcökre is gondoltak. …

Ildi és Zoli májusi esküvője gyönyörű helyszíneken zajlott, akár a mesés környezetben található Hotel Kardosfára, akár a gyönyörűen feldíszített de egyébként díszítés nélkül is szép Jézus Szíve Hősök templomára gondolunk. Nem volt tehát nehéz dolgom, hiszen már a jegyes fotózás alkalmával tanúbizonyságot tettek arról, hogy összetartoznak és ezt le is lehet fényképezni. Az időjárás is nekünk kedvezett, tehát minden adott volt egy klassz esküvőhöz és Ildiék nem is okoztak csalódást. Ildi, Zoli: Köszönöm, hogy engem választottatok! Legyetek nagyon boldogok és mosolyogjatok egymásra mindig úgy, ahogy ezeken a képeken! 😉 A kreatív portrésorozat képei: A nagy nap képei:

Jó érzés amikor a párokat fotózva, rájövünk, hogy ha külön-külön találkoztunk volna a fiúval és a lánnyal, akkor is tudtuk volna, hogy Ők összetartoznak. Ildi és Zoli is ilyen emberek, van köztük valami megmagyarázhatatlan, mintha egy szabad szemmel nem látható plusz jel lebegne közöttük. Közel voltunk az esküvőhöz, így a fotózás főpróbája is volt a kreatív fotózásnak. Igaz, az előrejelzések miatt féltünk egy kicsit az időjárástól, az végül megkegyelmezett nekünk és gyönyörű naplemente várt minket Orfűn. Bár már a stégek mellett elkészített fotók után úgy éreztük, hogy elég képünk van, jó ötlet volt még megállni hazafelé, hogy készítsünk néhány réten üldögélős képet …

A viszonylag korán érkező tavasz már március elején előcsalogatta a tavaszi virágok egy jelentős részét, így közel egy hónappal korábban fotózhattam kedvenc virágaimat, mint az előző évben (a tavalyi blogbejegyzésért IDE kattints). Az alábbi képek több fotózás alkalmával készültek, szám szerint azt hiszem háromszor látogattunk a határmenti erdőbe, hogy mocsári kockás liliomot, vagy latin nevén Fritillaria meleagrist fényképezzünk, a korai bimbóktól egészen a már kifejlett, kinyílott virágokig. Ezek a törékeny és amúgy nehezen fotózható kis virágok igazi ritkaságnak számítanak hazánkban (én összesen két lelőhelyről tudok) de a svédországi Uppsala mellett a „királyok rétjén” két színváltozata is nő ennek a gyönyörűségnek. Tehát nem …