Szolgáltatói körökben sokszor esik szó a kevésbé kompetens kollégákról, sokan, sokat panaszkodunk azokra, akiket nem szívesen ajánlunk tovább, vagy akivel kifejezetten nehéz volt együtt dolgozni. Emiatt régóta terveztem, hogy elkezdem egy kicsit részletesebben bemutatni azokat, akiket értékes tagjainak tartok az esküvői szcénának és akikkel jómagam is szívesen dolgozom együtt, sőt Nektek is jó szívvel ajánlom Őket. Teszem ezt pont azért, hogy ne mindig csak panaszkodjunk, hanem vegyük észre és emeljük ki azokat, akik jók abban, amit csinálnak, akik szívből és lélekkel, a párokért, értetek dolgoznak. A dolog nyilván szubjektív, a saját véleményemet tükrözi, de szakmai alapokon és többszáz esküvő tapasztalatán …

Ugyan Kata és András esküvője csak jövőre lesz, úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az egyik idei szabad hétvégénket és jegyes fotóikat a lánykérés helyszínén, a horvátországi Rab szigeten készítjük el. Mindig is vonzott a tenger és imádtam Horvátországot, így nagyon izgultam, amikor begördültünk a találkozó helyszínéül szolgáló benzinkút parkolójába azon a szombat reggelen. Öt óra zötykölődés, majd némi pihenés után nekivágtunk a tengerpartnak és fotózni kezdtünk. Hamar ránk esteledett, de késő estig kerestük a helyszíneket és a lehetőségeket, hogy másnap hajnalban felkelve az óvárost és a kikötőt is meghódítsuk. Remek hétvége volt! 😉

Már többször írtam arról, hogy mennyire más olyan embereket fotózni, akiket közelebbről is ismerek, de még ettől is sokban különbözik, ha olyanokat fotózhatok akik még közelebb állnak hozzám, mondhatni családtagok. Gréti és Ahmi kapcsolatát majdnem a kezdetektől figyelemmel kísérhettem és pont ezért még nagyobb örömmel töltött el, hogy én örökíthettem meg a nagy napjukat. Büszke voltam rájuk és jó érzés volt ott állni a templomban az oltárnál és Őket fényképezni, amint egymás ujjára húzzák a gyűrűt és kimondják azokat a szavakat, amik talán a legjobban szemléltetik, hogy miért szeretek esküvőket fotózni. A kreatív sorozat egyébként a festői szépségű horvátországi Pulában …