Már amikor én érettségiztem illetve ballagtam, akkor sem igazán rajongtam az egyszínű papírháttér előtt, műteremben készült tablófotókért és bár szerettem volna valami mást, valami újat, nem igazán tudtam, hogy ezzel kapcsolatban merre induljak el, vagy kihez fordulhatnék. Aztán amikor később fotósként kerültem kapcsolatba érettségizőkkel, akkor is inkább csak a gyakorlat megszerzése miatt vállaltam el ilyesmit, de szakmai kihívást nem igazán láttam benne. Persze tudom, lehet ezt is másképp, újszerűen csinálni, nem vitatom, de nekem mindig is az adott fényekkel, kültéren, a Napot és a természet csodáit kihasználva való alkotás marad a szívem csücske. Külföldön már hódít az úgy nevezett „senior …

Kézzel, készített dekoráció, vintage hangulat, még belőlem is könnyeket fakasztó fogadalmak, gyönyörű és finom sütemények, és elképesztően meleg időjárás jellemezte Zsófi és Balázs nagy napját, akik még a köszönőajándékokat is egyenként, maguk varrták, sőt ránk is gondoltak. Ez volt az első olyan esküvőm, ahol a pár saját fogadalmat írt, nem csoda hát, hogy meghatódtam, amivel egyébként nem voltam egyedül, aki addig nem sírt a fogadalmaknál elkezdte, beleértve persze engem is. Mondjuk én az ilyesmit mindig arra fogom, hogy esküvőfotós vagyok, szóval szerintem belefér. Zsófi, Balázs: kívánom nektek, hogy mindig emlékezzetek ezekre a pillanatokra, a fogadalmatokra és arra, hogy mit ígértetek …

Ugyan Zsófit évek óta ismerem és Balázzsal is találkoztam már, nem volt könnyű dolgom a fotózás első felében, egy kicsit nehezen nyíltak meg nekem, de egyszer csak megtört a jég és onnantól érezhető volt, hogy igazán közel engedtek magukhoz és sikerült egy kis szerelmet, egy kis szenvedélyt csempészni a képeikre. Már egy ideje terveztem egy medvehagymavirágzással egybekötött jegyes fotózást, most végre sikerült is összehozni, ám arra senki sem gondolt, hogy az erdőben rengeteg a szúnyog. Ennek eredményeképpen elég sok képem van arról, hogy Zsófi és Balázs szúnyogokat hessegetnek, vagy éppen próbálják lecsapni a vérszívókat magukon, rosszabb esetben pedig egymáson, ezen …

Olyan ötlettel kereste meg Bergics Balázs kollégámat egy leendő vőlegény, amely még talán egy romantikus amerikai vígjátékból sem lógott volna ki túlzottan. Az alapötlet az volt, hogy szeretett városunk főterén, élő betűket formálva, piros pólós emberekkel írják majd ki, „Hozzám jössz?”. Na, jó az alapötlet egy molinó volt, az élő betűket már Balázs dobta be a kalapba, de a képeket elnézve jó ötlet volt. A leendő ara egy Pogányból felszállt kis repülőgép fedélzetéről figyelhette a nem mindennapi kezdeményezés résztvevőit, akik a végén integetve, tapsolva, kiabálva gratuláltak az újdonsült jegyeseknek miután telefonon értesítették a szervezőket: a hölgy igent mondott. Balázs megkért, hogy készítsek …