Keserédes őszi szombatra ébredtünk aznap. Volt miért örülni, hiszen Bori és Marci tényleg régóta várták, hogy végre összeházasodhassanak, de egy kicsit azért szomorúak is voltunk, mert egyrészt ez volt a szezon utolsó esküvője, másrészt pedig az utolsó esküvőnket fotóztuk a Pezsgőház Étteremben, ahova kis túlzással hazajártunk. A szezonzáró esküvőkön egyébként mindig több képet csinálok. Valahogy bennem van a tudat, hogy most egy ideig nem lesz majd lehetőségem esküvőt fotózni és ki akarom maxolni a dolgot. Bori és Marci esküvőjén pedig bőven volt mit fotózni és nem csak azért mert DJ Figi hatalmas bulit csapott amit az Igenfilm csapata jól fel …
Ha lenne tankönyvi példa a kicsi, hangulatos, családias esküvőre, akkor a tankönyv írói valószínűleg fontolóra vennék, hogy Réka és Gyula esküvőjén keresztül mutassák be azt. Ősz volt, kicsit hűvös, kicsit ködös, kicsit szürke, de már sárgultak a falevelek, már csipkebogyó piroslott a csipkebokrok ágain amikor Máté a feltette a kérdést Rékának és Gyulának, akik igennel feleltek és miután Máté megcerminálta amit meg kellett cerminálni fotózni indultunk. Így születtek az alábbi galériában látható képek. Réka, Gyula: Nem most kezdtétek együtt, de kívánom Nektek, hogy sok-sok év múlva, amikor már a gyermekeiteknek is családja lesz, együtt nézzétek majd vissza ezeket a képeket, …
Régóta ismertem már Teklát és Zsoltit, hiszen több esküvőn és fotózáson is találkoztunk, már a jegyes fotózásuk előtt is. Mosolyogva, az esküvőjüket várva érkeztünk meg azon az őszi szombaton Kalocsára. Rövid készülődést és kikérőket szertartások, a szertartásokat pedig hatalmas buli követte. A kreatívot a Duna partján fotóztuk, így lett teljes az alábbi képeket tartalmazó sorozat. Tekla, Zsolti: Az emberi kapcsolatok olyanok mint egy társasjáték, amilyet a lelkésztől ajándékba kaptatok, kivéve, hogy ha jól csináljátok, itt nem csak egy nyertes lehet, mert itt mind a ketten csak nyerhettek! Legyetek nagyon boldogok! A kreatív fotózás képei: Az esküvő képei:
Amikor Rékával összefutottunk az esküvő előtti héten, hogy még egyszer átbeszéljünk mindent, Rudi még Ausztriában volt mert a közös vállalkozásuk útját egyengette, Réka pedig azt mondta: csak azt várom, hogy Rudi végre itt legyen velem, mert ha itt lesz akkor minden jó lesz. Nem az esküvőt, nem azt, hogy túllegyenek rajta, mert esetleg izgul, nem. Egyedül Rudi társaságára vágyott. Rudi pedig jött és házasodtak, mi pedig az Igenfilm csapatával megörökítettük ezeket a pillanatokat és közben megtanultuk miért vicces a brautstrauß (aki szintén nem tudja, annak írom, hogy azért mert esküvői csokrot és esküvői struccot is jelent németül, ezért varrja Réka …
Nem láttam még párt a saját esküvői szertartásain ennyit mosolyogni és nevetni. Tényleg nem, pedig ebben (is) erős a felhozatal, elég csak visszanézni az előző néhány blogposztot volt bennük mosoly rendesen. Ám Zita és Tomi tényleg végig mosolyogták, mit mosolyogták, végig nevették a templomi szertartást. Persze nem azért mert nem vették komolyan, épp ellenkezőleg. Láthatóan nagyon is jól tudták, hogy mi történik és, hogy itt most Ők épp egy nagyobb hatalom előtt mondanak Igent egymásra és pont ezért voltak vidámak. Az egyházi esküvőt a Cerminátor megerősítő szertartása követte, hogy aztán hatalmasat bulizva ünnepeljenek. Zita,Tomi: Köszönjük, hogy ott lehettünk Veletek és …
Sokszor és sokan kérdezitek, hogy mikor érdemes megkeresni engem, vagy úgy általában a fotóst egy esküvői megbízással. Általában egy évet szoktam javasolni, de van amikor nem áll rendelkezésre ennyi idő. Egy lemondás miatt az esküvő előtt két héttel kerültünk képbe Réka és Tamás esküvője kapcsán, szóval csipkednünk kellett magunkat, hogy mindent át tudjunk beszélni, de Ők nem ismertek lehetetlent (és mi sem). Gyönyörű szertartást (amit amúgy Réka középiskolai volt osztálytársa Tamás atya tartott) fergeteges buli követett, a kreatív sorozatot pedig a Normafán fotóztuk. Réka, Tamás: Nézzetek egymásra mindig azzal az őszinte rajongással amivel a szertartáson tettétek és legyetek nagyon boldogok! …
Rohan az idő, ennek ékes bizonyítékai ezek a képek amiket tavaly augusztusban készítettem a kislányomról, Helénáról aki akkor volt két éves. Elképesztő belegondolnom, hogy még egy-két ilyen szülinapi sorozatról készült bejegyzés és a babafotózás helyett már a portréfotózás kategóriába kell majd sorolnom a róla készült képeket. Sokszor írtam már, hogy egy kicsit más olyasvalakit fotózni akit régebb óta ismersz, vagy aki egy kicsit közelebb áll a szívedhez, de arról kevesebbet, hogy nagyon más olyasvalakit fotózni aki nagyon közel áll a szívedhez. Heléna pedig nagyon közel áll az enyémhez így minden egyes mosolya, nevetése, vagy csintalan kísérlete arra, hogy mást csináljon …
Ez volt az az este, amikor Zita és Tomi először bízták a nagyszülőkre a pici Diust. Tették mindezt azért, hogy klassz jegyes fotóik legyenek. Nem okozhattam hát csalódást Nekik, ezért mindent bevetettem, hogy a Tolna megyei vidéket bebarangolva szép képeket készíthessek róluk. Ők cserébe nem nehezítették meg a dolgom, elhozták magukkal az összes mosolyukat és nevetésüket, hogy néhányat most megmutathassak belőlük Nektek is.
A Sötétvölgyi Parkerdő csak a nevében sötét, egyébként elég szép fények vannak ha naplemente idején járunk a környéken. A Nap aranyló, meleg fénye szikrázik a víz felszínén és díszkivilágítást ad a vízparti fák ágai között életük fellépésén táncoló bogárrajoknak. Persze esetünkben e az egész csak háttér volt valami még ennél is szebbhez: Tekla és Zsolti szerelméhez.
Sokszor írtam már arról ezen BLOG hasábjain, hogy ha találok egy új helyszínt, akkor azt igyekszem többféle célra felhasználni. Így kerültünk Nikivel a képeken látható sziklás részre, ugyanis portrét még nem fotóztam itt. Niki, állítása szerint nem vett részt korábban fotózáson, ennek ellenére otthonosan mozgott a fényképezőgépeim előtt, mintha mindig is ezt csinálta volna. Látszott, hogy jól érzi magát és azt hiszem ez a képekre is jó hatással volt.
