Aki kíváncsi a közel 100MP felbontású panorámára IDE kattintva töltheti le. Év végén mindig elszontyolodom egy kicsit. Számomra valahogy az összes többi ünnepnél, még a születésnapomnál is jobban jelzi a Aszilveszter azt, hogy újra elment egy év és megint új kezdődik. Ám idén másképp van. Nem szomorkodom, felvillanyoznak az idei év eredményei és a temérdek jövőre kitűzött cél, az új tervek és ötletek amelyek megvalósításra várnak. Sok minden történt idén, az oldal megújult, felszerelések, kiegészítők jöttek és mentek, számtalan expozíció és ezekből temérdek fotó készült. Kiállításom nyílott, aminek a megnyitójára nagyon sokan eljöttetek, amit ezúton is köszönök. Dobogós helyezést értem el egy …
Nem lett tökéletes ezzel tisztában vagyok, de az enyém, a miénk. Rólunk, rólatok és a városunkról, nektek és hozzátok szól! Az ötlet már régóta foglalkoztatott, hogy ilyen technikával készítsek videót, de a végső lökésre mostanáig várni kellett. Lotti unszolására kezdtem el megvalósítani, így hát a segítségért köszönet illeti páromat Nagy Laura Lottit, a családjainkat akik sokszor végignézték mire végleges formát öntött, és mindenkit aki szerepel a videóban. Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánj te is Boldog Karácsonyt ismerőseidnek ezzel a videóval, oszd meg közösségi oldalakon, küldd el e-mailben a linkjét, hátha másoknak is elnyeri a tetszését!
Az idei első hó alatt ébredező Pécs. 20MP-es panorámáért katt IDE. Megint hajnalban keltünk, 4:30-kor egészen pontosan. Illetve nem pontosan akkor, tekintve, hogy az órát helyettesítő mobiltelefon csörgésére felriadva, először levertem azt a szekrényről, majd szundimódba kapcsoltam. Öt perc elteltével újra kegyetlenül csörögni kezdett. Nem volt mit tenni felkeltem, szedelőzködni kezdtem. A Széchenyi térre érve elég komoly csalódás ért, nem volt hó. Sebaj, – gondoltuk majd felmegyünk a hegyre, és felmentünk. Ott volt hó, meg sötét is, így kattintottunk egy-két képet majd eredeti úticélunk felé vettük az irányt, ahol a fenti kilátás várt ránk. A helyszín titok, de azt hiszem ha …
Talán néhányan emlékeznek Brutusra, a kutyámra. Róla készült a fent látható fotó is amelyet a fotózással való ismerkedésem egyik első darabjának is tekinthetünk. Brutus 2003-ban került hozzánk. Nem hívta senki, nem kerestük, egyszer csak ott volt a kutyaházban és nagy szemekkel nézett ránk. Képtelenség volt bezárni, helyből ugrotta át a százegynéhány centis kerítést, nem kevés borsot törve az orrunk alá. Nem lehetett rá haragudni, szerettük nagyon, hamar újdonsült családtagként tekintettünk rá. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül vezette Őt hozzánk valamilyen felsőbb hatalom. Nagyon sokat kaptunk tőle, jókedvet, néma vígaszt, szép perceket, de azt hiszem mondhatom, hogy legalább ugyanennyi …