Egy idő után feladtam, hogy azt számoljam, hogy hányadik alkalommal jár nálam fotózáson Beus és Jenci, illetve most már a Jencik. Idő közben ugyanis Jenciből eggyel több lett ezeken a fotózásokon, sőt ez az eggyel több, életkorban is megmutatkozott a kisebbik Jencin, akinek a születésnapja adta ennek a fotózásnak az apropóját. A kicsi Jencin a kor még nem annyira, a széttrancsírozott csokoládétorta annál inkább meglátszott a fotózás végére, amit épp nem mosott el az eső. Pont megvárta, hogy végezzünk a fotózással és a tortával. 🙂
Ha jól számolok ez volt a hetedik alkalom, hogy Kriszti és Rajmi a fényképezőgépeim elé álltak. Nem tudom elmondani, hogy mennyire megtisztelő és mennyire jó érzés, hogy amikor elkezdtem számolgatni, úgy döntöttem nem is sorolom fel az alkalmakat, mert túl hosszú lenne tőle ez a bejegyzés. Ha valaki szeretné megnézni a korábbi sorozataikat, akkor IDE kattintva megteheti. Egyébként a mostani fotózásnak is volt apropója: Villő egy éves lett, szóval meglepte a szüleit egy fotósorozattal, sőt azt is megengedte Apának, hogy a klassz apatáskáját magával hozza. Rendes Tőle, ugye?!
Minden évben, amikor eljön az augusztus, készítek egy fotósorozatot az én tündéri, okos, szép és kedves kicsi lányomról, aki egyre kevésbé kicsi és most először vagyok egy kicsit tanácstalan, hogy belefér-e még a babafotózás kategóriába. Heléna három éves lett, már óvodába jár és saját magára is egyre többször hivatkozik nagylányként, én pedig egy-egy meghatottságomban elmorzsolt könnycsepp között arra gondolok, hogy mennyire rohan az idő és hogy mennyire szeretem Őt. Itt is, így is Isten éltessen drága Heléna!
Mindig tudtam, hogy egészen más lesz ha majd egyszer a saját gyermekemről készítek képeket, de azt nem sejtettem, hogy ennyire jó érzés lesz látni és pixelekbe zárni ezt a tekintetet és ezeket a mosolyokat. A kislányom Heléna augusztusban egy éves lett, ennek apropóján készítettem róla ezeket a képeket.
