Encivel és Norbival Paks környékén bóklászva készítettük el a jegyes fotóikat, ám mielőtt elindultunk volna a Cseresznyésbe (ami amúgy egy fenyőerdő, sosem fogok rájönni, hogy hozták ezt össze a paksiak) készítettünk pár közös képet a házat lelkiismeretesen őrző Rokkóval is.

Veszprém nincs annyira közel, viszont szép, ráadásul Dóri és Tibi itt töltötték az egyetemi éveiket, mi pedig nem fotóztunk még arrafelé, így hát kézenfekvő volt, hogy a jegyes fotóikat ebben a meseszép városban készítsük el. A  jegyes fotózásokon az első húsz-harminc kép általában a feloldódásról szól, arról, hogy a pár, megszokja, hogy ketten kattogjuk körbe Őket a fényképezőgépeinkkel, ám erre most nem volt szükség. Dóri és Tibi feloldódva kacagtak és bújtak össze a fotózás alatt mintha csak minden napjuk azzal telne, hogy fényképezik Őket. Nagyon jól éreztük magunkat és már nagyon várjuk az esküvőt! 😉

Azt már megszokhattátok, hogy az évértékelő blogbejegyzésbe (amit egyébként érdemes elolvasni) jellemzően nem fér bele az adott év kedvenc esküvői-,pár- és jegyes fotóiból készült slideshow, de arra még nem volt példa, hogy februárban tegyem közzé azt. Pedig az ok egyszerű: rengeteg a munka. Már javában készülök az idei szezonra, közben pedig igyekszem lezárni a tavalyit, miközben elképesztő mennyiségű megkeresés ömlik a postaládámba. Szóval késve bár, de megtörve nem, itt az új slideshow, amely felöleli a tavalyi évet és elmeséli, hogy mennyire gyönyörű szezont zártunk. Sőt, egy kicsit talán azt is, hogy miért a munkám az életem. Tudom, hogy hosszú lett, de annyira …

Melcsit és Gábort kutyájuk, Lego is elkísérte a jegyes fotózásra, ami már a fotózás legelején remek hangulatot teremtett. Bár a Nap sajnos nem sütött sőt, egyszer még az eső is eleredt, az időjárás nem tudott elijeszteni bennünket a fotózástól. Igazán klassz helyszíneket jártunk be egy igazán klassz párral, annak pedig, hogy a filmes kolléga és egy jó barát is csatlakozott hozzánk, külön örültem. Remek délutánt töltöttünk együtt. Bízom benne, hogy Ők is legalább olyan jól érezték magukat, mint mi.

Egy álom megvalósulását fotózni remek érzés, ha pedig egy kolléga álmáról van szó, megtiszteltetés is. Bea régi álma teljesült azzal, hogy meggyújthatta a korábban Jencitől a szülinapjára kapott kívánságlámpást és bár tűzvédelmi okokból (illetve azért is mert be van tiltva) el sajnos nem engedhettük azt, azért így is maradéktalan volt az öröm. Remek délutánt töltöttünk együtt és már most megígérték: 2018-ban tartandó esküvőjüket én fotózhatom majd! Köszönöm a bizalmat srácok! A kívánságlámpást csak egy fotó erejéig engedtük el, az utolsó képen (bár ez a képen nem látszik) volt aki elkapja a lámpás zsinórját. Nem hagytunk tűzveszélyes vagy éghető anyagot sehol, …

Jó érzés amikor a párokat fotózva, rájövünk, hogy ha külön-külön találkoztunk volna a fiúval és a lánnyal, akkor is tudtuk volna, hogy Ők összetartoznak. Ildi és Zoli is ilyen emberek, van köztük valami megmagyarázhatatlan, mintha egy szabad szemmel nem látható plusz jel lebegne közöttük. Közel voltunk az esküvőhöz, így a fotózás főpróbája is volt a kreatív fotózásnak. Igaz, az előrejelzések miatt féltünk egy kicsit az időjárástól, az végül megkegyelmezett nekünk és gyönyörű naplemente várt minket Orfűn. Bár már a stégek mellett elkészített fotók után úgy éreztük, hogy elég képünk van, jó ötlet volt még megállni hazafelé, hogy készítsünk néhány réten üldögélős képet …

Még az évértékelő bejegyzés környékén kezdtem el összerakni a kétezertizenkettes évet tömörítő slideshowt de sajnos ez a munka többször is félbeszakadt, így abba a bejegyzésbe már nem férhetett bele a dolog. Ám most itt van, sokkal szebben megvalósítva, mint amennyire az akkori időbeosztásom engedte volna. Nem volt könnyű olyan zenét találni a videó alá, ami egyrészt passzol, másrészt elég hosszú, harmadrészt hangulatban is stimmel, de sikerült, itt van. Ezúton is köszönöm Dexter Britain önzetlen segítségét, amely abban nyilvánult meg, hogy CC licensz alatt tette közzé a videó alatt hallható remekművet. A slideshow elkészültében egyébként komoly szerepet játszott Lotti is, hiszen …

Rózsa és Maik egy igazán pécsi sorozatot szerettek volna magukról, némi karácsonyi, illetve téli hangulattal megfűszerezve. Viszonylag korán találkoztunk a belvárosban, hogy aztán a Niké szobornál készítsük el az első néhány képet. Nem panaszkodhattam, pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk, megvolt a közös hang, így egy-két kép elkészülte után már szinte élesben fotózhattam. Az első néhány kép még ismerős fotóalanyoknál is az ismerkedésé és a „fotós-modell” kapcsolati híd kiépítésének jegyében telik. Ha ez nincs meg akkor az egész anyag halott lehet, ezt pedig senki sem szeretné. A híd itt szinte azonnal felépült így következő megállónk egy nagyobb farakás volt, tetszett a …