Lassan már hagyománnyá válik, hogy minden tavasszal ilyen bejegyzéssel jelentkezem, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy örültem a háromnegyed hatos ébresztőnek. A telefonomon szándékosan váltogatom az ébresztőóra hangját, mert egy idő után megutálom, bármi is az ami felver a jóízű pihenésből, bármikor is teszi ezt. A jegyes oktatásról egyébként is későn értünk haza, szóval viszonylag keveset sikerült aludnom. Szerencsére eléggé izgatott voltam ahhoz, hogy rávegyem magam az ágyból történő kikászálódásra és egy kávé után a hegy felé vegyem az irányt. Persze előtte azért fel is öltöztem. Csípős hideg szél fújt és a napkelte sem pont úgy nézett ki, ahogyan azt elvártam …