Az a legjobb a munkámban, hogy sokszor észre sem veszem, hogy dolgozom. Persze van amikor igen, de az a szombat délután amit Ancsival és Tomival töltöttünk el, nem ilyen volt. Sétáltunk egy kellemeset én pedig közben fényképeztem Őket, Ők pedig totális természetességgel mozogtak a fényképezőgépem előtt. Nem csináltunk semmi különöset, de mégis sütött róluk a boldogság és hogy jól érzik magukat, ettől pedig mi is jól éreztük magunkat és alig vártuk az esküvőt (ami jelentem hasonlóan jól sikerült). Amíg az esküvői képekből is elkészül a bejegyzés, nézzétek meg ezt a pár képet kedvcsinálónak! 🙂