Mindig jól eső érzés ha az esküvőszakmán belülről bíz meg valaki a fotói elkészítésével. Zsófi varrónő, így régóta ismerem esküvős körökből, sőt az esküvői öltönyömet is Ő igazította rám, így nem kellett bemutatkoznunk egymásnak a fotózás előtt. Zsófi és Peti jegyes fotóit a Malomvölgyi Parkerdőben sétálva készítettük el. Alig várjuk az esküvőt!

Mindig jó érzés, amikor olyan párok keresnek meg, akikkel egy korábbi esküvőn találkoztam, hiszen ez egy kicsit visszacsatolás is. Ha pedig annyira könnyű és jó Őket fotózni, mint Réka és Laca esetében az külön öröm. Olyan mintha valamiféle láthatatlan erőtér vonzaná Őket egymáshoz, ezt pedig nem csak látni jó, de fényképezni is. Klassz délutánt töltöttünk együtt, sokat nevettünk, de azért megvoltak azok a bizonyos összebújós pillanatok is, amikor igyekszem minél jobban a háttérbe húzódni és megfigyelőként megörökíteni az eseményeket. Alig várjuk az esküvőt! 😉

Úgy szálltak a fehér pihék a levegőben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy májusban, a virágillatú levegőben hópelyhek hullanak alá a magasból, pedig csak a fákról fújta a szél a termésüket. Jó ötlet volt Malomvölgybe látogatni és ott készíteni a sorozat első részét. Klassz délutánt töltöttünk együtt Bogival és Petivel,  kávéztunk, kaptunk epres sütit, meghívót és még közös kép is készült (szemfülesek megtalálhatják a galériában). Alig várjuk az esküvőt! 🙂

Szerettünk volna esőt, de ez sajnos ezúttal elmaradt, helyette viszont volt napsütés, kellemes hőmérséklet, jókedv, szerelem és boldogság. Idén a jegyes fotózások egyre inkább arról szólnak, amiről egy jegyes fotózásnak szólnia kell és amiről én is szeretném hogy szóljanak. Ismerkedésről, baráti beszélgetésről, a pár egymás iránti érzelmeinek hétköznapi de mégis csodálatos megnyilvánulásairól, érintésekről, csókokról, ölelésekről, apró rezdülésekről, kézfogásokról és a nagy nap terveinek szövögetéséről. Ez pedig nagy örömmel tölt el, hiszen az esküvő napján már minimum ismerősként, de leginkább barátként érkezhetek, tudják ki vagyok, miért jöttem és mit várhatnak el tőlem. Nem szükséges rosszként, hanem életük egyik, talán legboldogabb napjának …