Ez volt az az este, amikor Zita és Tomi először bízták a nagyszülőkre a pici Diust. Tették mindezt azért, hogy klassz jegyes fotóik legyenek. Nem okozhattam hát csalódást Nekik, ezért mindent bevetettem, hogy a Tolna megyei vidéket bebarangolva szép képeket készíthessek róluk. Ők cserébe nem nehezítették meg a dolgom, elhozták magukkal az összes mosolyukat és nevetésüket, hogy néhányat most megmutathassak belőlük Nektek is.

A Sötétvölgyi Parkerdő csak a nevében sötét, egyébként elég szép fények vannak ha naplemente idején járunk a környéken. A Nap aranyló, meleg fénye szikrázik a víz felszínén és díszkivilágítást ad a vízparti fák ágai között életük fellépésén táncoló bogárrajoknak. Persze esetünkben e az egész csak háttér volt valami még ennél is szebbhez: Tekla és Zsolti szerelméhez.

A többség úgy kerül a fényképezőgépem elé, hogy semmilyen korábbi tapasztalata nincs fotózások terén,  így már az is egy jó kiindulópont tud lenni ha nem utálja kifejezetten ha fényképezik. Éppen ezért minden fotózás végén, rá szoktam kérdezni a párjaimra, hogy milyen érzések vannak bennük, milyen élmény volt számukra a fotózás. Eddig kivétel nélkül azt válaszolták, hogy jobb volt mint amire számítottak és ez nem volt másképp Bori és Marci esetében sem. Egy szép tavaszi délutánt töltöttünk együtt, beszélgetve, sétálva, fotózva és észre sem vettük, olyan hamar elrepült az idő. Tavaly egyébként sok olyan fotózásom volt, ahol sajnáltam, hogy nem került …

Melcsit és Gábort kutyájuk, Lego is elkísérte a jegyes fotózásra, ami már a fotózás legelején remek hangulatot teremtett. Bár a Nap sajnos nem sütött sőt, egyszer még az eső is eleredt, az időjárás nem tudott elijeszteni bennünket a fotózástól. Igazán klassz helyszíneket jártunk be egy igazán klassz párral, annak pedig, hogy a filmes kolléga és egy jó barát is csatlakozott hozzánk, külön örültem. Remek délutánt töltöttünk együtt. Bízom benne, hogy Ők is legalább olyan jól érezték magukat, mint mi.