Az első randi helyszíne minden pár számára különleges, ezért kezdtük ezt a fotózást a pécsi Papucs Borozóban, ami remek helyszín, korábban is fotóztam már ott és akkor is jól éreztem magam. Tényleg érdemes bejárni azokat a helyszíneket a fotózások során, amik egy pár kapcsolatának mérföldköveinek helyszínéül szolgáltak. Jó látni az arcokon amikor előjönnek az emlékek, de még jobb fotózni. Persze ez csak a kezdet volt, ezt követően nagyot sétáltunk Pécs belvárosában, közben pedig fotóztunk, sőt film is készült. Alig várjuk az esküvőt! 🙂

Már sokszor írtam róla, hogy mindig más egy kicsit olyanokat fotózni akiket régebb óta ismerek. Persze, egy bizalmi, sőt baráti viszony kialakítására törekszünk (általában elég jó eredménnyel), de még így is olyan egy kicsit mintha haza mennék valahova. Judit és Ádám régi barátaink, akiket mindig jó újra látni és külön öröm ha fotózom is Őket. Remek hangulatú fotózás volt, amit a Kopaszi gáton kezdtünk és a Feneketlen tó partján fejeztünk be. Alig várjuk az esküvőt, de ezt már úgyis tudjátok! 😉  

Annyi fotózás volt mostanában, hogy időben egész messzinek tűnik, pedig alig néhány hete volt csak, hogy pipacs és búza után kutatva indultunk Zsuzsival és Tivivel Mohács felé. Persze a Facebookon is többen próbáltak segíteni bennünket a megfelelő helyszín megtalálásában és így a képeket visszanézve azt hiszem köszönetet mondhatunk mindenkinek aki segített! Remek délután volt, egy igazán kedves és klassz párossal, akiknek *SPOILERVESZÉLY* nagyon várjuk már az esküvőjét, amiről szintén képes beszámolót olvashattok majd itt, ahogyan azt már megszokhattátok! 😉

Andival és Zolival már találkoztunk egyszer egy kis hócsatázásra, de akkor abban egyeztünk meg, hogy a jövő évi esküvőjük előtt elkészítünk még egy repcés sorozatot is, hogy a képek tényleg változatosak legyenek. Ők az élő példa arra, hogy miért jó ha a párok időben keresnek fotóst, hiszen így ezeket a képeket felhasználhatják egy csomó mindenhez az esküvővel kapcsolatban. Ráadásul a fotózásokon még jól is éreztük magunkat. 🙂

Zsuzsa és Balázs jegyes fotóit a Balaton környékén, Szigligeten, a Szentbékkállai kőtengernél és a Darvas-tó lefejtett bauxitlencséjében (bár őszintén megmondom nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy ezeket most helyesen írtam) készítettük, sőt, néhány képért megálltunk a Szent András-templomromnál is. Remek hangulatú fotózás volt, pedig izgultam rajta egy kicsit, mert ha az ember fia kollégának fotózik, akkor mindig van egy plusz megfelelési kényszer a dologban. Apropó, nézzétek meg Balázs képeit ITT.Kedves, szeretetre méltó embereket ismerhettünk meg, akiknek nagyon várjuk az esküvőjét! 😉

Anett és Achim jegyes fotóiért összesen 906 km-t autóztunk, amivel azt hiszem ez a jegyes fotózás került az első helyre a legtávolabbi jegyes fotós helyszínek listáján, ahova ennek ellenére biztosan vissza fogunk menni. Lélegzetelállítóan szép környéken, az Alpokban található ez a kis csodavilág, ahol egy a helyszínhez hasonlóan jó fej párost fotóztunk. A fotózást némileg nehezítette, hogy az időjárás tizenöt másodpercenként változott. Három percbe simán belefért egy hóvihar némi viharos széllel, egy kis szemerkélő eső és egy csipetnyi verőfényes napsütés is.  A Grüner See egyébként csak ilyenkor tavasszal könnyen körbejárható, mert amúgy víz alatt van az egész. Amikor mondták, hogy a …

Eszterrel és Bencével  a fővárost kettészelő Duna partjain és a Centrál Kávézóban fotóztunk. Egy kicsit idő szűkében voltunk, így a naplementét pont lekéstük, de azt hiszem, hogy ez csak segítségünkre volt abban, hogy különleges hangulatú képeket készítsünk. A kék óra illetve a város fokozatosan felkapcsolódó fényei, remek hátteret adtak a képeinknek. Az pedig, hogy még a villamosra sem kellett sokat várnunk, csak a hab volt a tortán!

Itt az ideje, hogy megmutassam nektek a tavalyi szezon képeiből összeállított mintának szánt Fine Art albumot, amely ezúttal „csak” 20x20cm méretben készült el és 24 oldalpárt tartalmaz. A méret csökkentésének egy oka van: nagyobb már van, ekkora még nem volt. Nincs olyan a tavalyi évvel kapcsolatban amit ne írtam volna le az évértékelő illetve a slideshow-t tartalmazó bejegyzésekben, így nem is untatnálak tovább benneteket szövegeléssel, íme az oldalpárok:

Az idei év első jegyes fotózásáért nem mentünk messzire épp csak a Mecsek havas erdeit vettük célba egy kisebb hóviharban. Hóemberekké is változtunk a végére, már csak a répa hiányzott az orrunk helyéről, de a színe azért majdnem stimmelt. Andival és Zolival a Sós-hegyi kilátóig sétáltunk, hogy elkészítsük jegyes fotóik téli, havas szakaszát.

Azt már megszokhattátok, hogy az évértékelő blogbejegyzésbe (amit egyébként érdemes elolvasni) jellemzően nem fér bele az adott év kedvenc esküvői-,pár- és jegyes fotóiból készült slideshow, de arra még nem volt példa, hogy februárban tegyem közzé azt. Pedig az ok egyszerű: rengeteg a munka. Már javában készülök az idei szezonra, közben pedig igyekszem lezárni a tavalyit, miközben elképesztő mennyiségű megkeresés ömlik a postaládámba. Szóval késve bár, de megtörve nem, itt az új slideshow, amely felöleli a tavalyi évet és elmeséli, hogy mennyire gyönyörű szezont zártunk. Sőt, egy kicsit talán azt is, hogy miért a munkám az életem. Tudom, hogy hosszú lett, de annyira …