Már sokszor írtam arról, hogy miért érdekes és miért más egy kicsit amikor régi barátokat, ismerősöket fotózom, de az amikor konkrétan évtizedes emlékek fűznek a párhoz az talán még ennél is különlegesebb érzés. Igaz egy kicsit megviccelt az óraátállítás és ebből kifolyólag déli napsütés fogadott minket a gyümölcsösben, pedig az óra már fél ötöt mutatott, azért némi várakozás és egy kis séta után elcsíptük a naplementét és talán írhatom, hogy remekül éreztük magunkat közben. Ez most talán meglepő lesz de: alig várjuk az esküvőt, de szerencsére nem kell rá sokat várnunk! 😉