Volt valami azon a szombat estén a levegőben. Mármint az áprilisi repceföld, friss, semmi mással össze nem téveszthető illatán túl is, amit most is az orromban érzek ezeket a képeket lapozgatva. A sárga virágokon táncoló napsugarak mellett Zsófi és Márk önfeledt nevetése volt az ami bearanyozta azt az estét és pontosan erre gondolok, amikor azt írom, hogy a nevetésnek és a naplementének igenis tud illata lenni, amit talán Ti is érezhettek ha megnézitek a képeket. Ezek után sejthetitek, hogy mennyire vártam az esküvőjüket, amiben aztán nem is kellett csalódnom (de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek majd).
Az előző erről szóló bejegyzés 2021 év elején íródott, de akkor a vírushelyzet miatt végül elmaradt, hogy a könyv fizikai formát öltsön, az oldalpárok a virtuális tervezőasztalon maradtak. Nem úgy mint most! Újabb három év telt el, ezért ismét tervezőeszközöket ragadtam és újra gondoltam egy kicsit azt a fotókönyvet, amelyet személyes találkozókon, kiállításokon és egyéb olyan helyeken szoktam mutogatni ahol viszonylag nagyobb terjedelemben van lehetőség bemutatni a munkásságomat. Tizennégy év képeiből válogatni, az bizony nem egyszerű, szinte minden képhez kötődöm érzelmileg is, ezért is lett ez a könyv terjedelmét tekintve rekordhosszú. Harmincöt oldalpárt tartalmaz, ami nem kis kihívás elé állította …
Általában kérem a párokat, hogy amennyiben van olyan rájuk jellemző kiegészítő amit használhatunk a jegyes fotózáshoz, ne felejtsék otthon! Nem volt ez másképp most sem, ennek köszönhetően pedig a közös hobbi kellékei velünk utaztak a fotózások helyszíneire, hogy az első képek elkészülte után nem sokkal íjászkodhassunk is egy kicsit a Mecsekben. Na, jó én nem íjászkodtam, de fotóztam, ahogyan Juci és Joci igen. Remekül éreztük magunkat ami tovább csigázta az esküvőre irányuló várakozásainkat. Annyit már most elárulhatok, hogy az esküvői blogbejegyzést is érdemes lesz majd elolvasni, ám addig is nézzétek meg a jegyes fotóikat! 🙂