Döbbenet, hogy már több mint négy éve, hogy először megpillantottam azokat az okos kis szemeket, amik kíváncsian néztek vissza rám és amik azóta is minden alkalommal elvarázsolnak ha találkozik a tekintetünk. Már akkor is ott volt bennük az a kis huncutság, ami egyetlen pillantásából sem hiányzik azóta sem az én okos, szép, tündéri kicsi lányomnak, aki már nem is annyira kicsi. Bár amikor megszületett megfogadtam, hogy nem nyaggatom túl azzal, hogy állandóan fényképezni akarom, azért abból sikerült hagyományt csinálni, hogy a születésnapja környékén, készüljön róla egy sorozat, minden évben. Ez a negyedik.
Megint eltelt egy év, megint volt évértékelő blogposzt, de a slideshow ebbe megint nem fért bele, de ezt már megszokhattátok. Igyekeztem új, a tavalyinál is jobb zenét keresni, de nem sikerült és mivel jóval több munkánk volt, mint a korábbi években, ezért jóval több képből is kellett válogatnom, tehát maradt a tavalyi zene, mert az elég hosszú és különben is imádom. A válogatás szubjektív volt és érzelmi alapon történt. Fogadjátok szeretettel! 🙂