Réka és Laca nagy napja az idei év talán legstílusosabb esküvője volt. Mertek kockázatot vállalni és a dolog nem kicsit jött be. Sokan fordítanak nagy gondot a ruhák és a kiegészítők megfelelő kiválasztására, de itt hatványozottan azt éreztük, hogy minden a helyén van. A környezet adott volt, a díszítés pedig a meghívóhoz hasonlóan elegáns, nem harsogó, de mégis csillogó. Ahogy beléptünk a vacsorának helyet adó terembe, elkapott minket a Gatsby-hangulat. Váncsodi József ezen az esküvőn nem csak mint ceremóniamester, hanem mint szertartásvezető is jelen volt. A felkészültsége mindig elismerésre méltó, itt pedig igazán kitűnt, milyen, amikor minden részletet ismer az, …

Szinte egész szezonban féltünk az esőtől, de talán Bori és Anti nagy napján volt ez leginkább jellemző, azon a szeptemberi szombaton tetőzött ez be. Nem maradhatott tehát otthon a gumicsizma és a színes esernyő sem (ezért köszönettel tartozunk Zsófinak, köszi!;)) Aztán bár, csöpörgött is picit, de  szerencsére úgy döntött, hogy megvárja míg Bori és Anti kimondják azt a bűvös szót, melyet megünnepelni összegyűltünk aznap.  Végül amikor elhangzottak az „Igenek” és indultunk volna elkészíteni a csoportképet, leszakadt az ég. Gyönyörű pillanatok voltak ezek, mintha csak az időjárás is meghatódott volna. Bori, Anti: Köszönöm a bizalmat és az élményt, hogy ott állhattam …

Őszintén szólva nem sok reményt fűzhettünk ahhoz, hogy Gina és Tamás jegyes fotózását nem mossa el velünk együtt az eső, de mivel csak ezért utaztak Pécsre, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és reménykedünk abban, hogy az időjárás kegyes lesz és legalább egy kis ideig nem esik majd az eső. Elindultunk hát keresztül a Mecseken, és olyan ködtengerrel találtuk szemben magunkat, hogy ha lehet még inkább elbizonytalanodtam. Ennek ellenére az egyik kedvenc helyszínemre érve éppen nem esett, mi pedig kaptunk az alkalmon. Bár vizes volt a fű és amint letértünk az útról, máris térdig vizesek lettünk, nem hagytuk magunkat, Gina és Tamás …

A viszonylag korán érkező tavasz már március elején előcsalogatta a tavaszi virágok egy jelentős részét, így közel egy hónappal korábban fotózhattam kedvenc virágaimat, mint az előző évben (a tavalyi blogbejegyzésért IDE kattints). Az alábbi képek több fotózás alkalmával készültek, szám szerint azt hiszem háromszor látogattunk a határmenti erdőbe, hogy mocsári kockás liliomot, vagy latin nevén Fritillaria meleagrist fényképezzünk, a korai bimbóktól egészen a már kifejlett, kinyílott virágokig. Ezek a törékeny és amúgy nehezen fotózható kis virágok igazi ritkaságnak számítanak hazánkban (én összesen két lelőhelyről tudok) de a svédországi Uppsala mellett a „királyok rétjén” két színváltozata is nő ennek a gyönyörűségnek. Tehát nem …

Mostanában rendre rácáfolok az általam lehetetlennek, vagy nehéznek gondolt dolgokra. Itt volt például Eszter és Gabó esküvője akiknek jegyes fotóit már korábban láthattátok. Ahogyan a szezonnyitó esküvők általában, ez is kapott borongós, hűvös időt, némi napsütést és szakadó esőt is. Amikor a szertartás és az ebéd után hazaugrottam átöltözni, hogy a kreatív sorozat elkészítéséhez egy kicsit kényelmesebb szerelésben fogjak hozzá, úgy nézett ki, hogy gyönyörű fényeink lesznek, ám mire átöltöztem eleredt az eső ami nem sok jóval kecsegtetett. Visszaérve egy szomorkás menyasszonyt találtam, aki hallani sem akart holmi beltéri fotózásról vagy arról, hogy elázzanak. Pedig régi álmom egy olyan esős …