Szinte egész szezonban féltünk az esőtől, de talán Bori és Anti nagy napján volt ez leginkább jellemző, azon a szeptemberi szombaton tetőzött ez be. Nem maradhatott tehát otthon a gumicsizma és a színes esernyő sem (ezért köszönettel tartozunk Zsófinak, köszi!;)) Aztán bár, csöpörgött is picit, de  szerencsére úgy döntött, hogy megvárja míg Bori és Anti kimondják azt a bűvös szót, melyet megünnepelni összegyűltünk aznap.  Végül amikor elhangzottak az „Igenek” és indultunk volna elkészíteni a csoportképet, leszakadt az ég. Gyönyörű pillanatok voltak ezek, mintha csak az időjárás is meghatódott volna. Bori, Anti: Köszönöm a bizalmat és az élményt, hogy ott állhattam …