Biztos voltam benne, hogy eljön egyszer az az esküvő, amiről nehéz lesz írni és el is jött.  Na, nem azért mert bármi probléma lett volna, épp ellenkezőleg. Egyszerűen minden a helyén volt, mindenki időben ért oda mindenhova, mindenki tette a dolgát,  így minden a menetrend szerint haladt. Niki és Csaba szemernyit sem izgultak – vagy csak nem látszott rajtuk. Ugyanolyan nyugalommal és oldott jókedvvel érkeztek az esküvő előestéjén tartott kreatív fotózásra, mint első találkozásunkkor a jegyes fotózásra. Arcuk sugárzott, egy szó nélkül tudták mire gondolok, amikor azt mondom, hogy „Szeressétek egymást!”.  Niki, Csaba: Köszönöm, hogy én örökíthettem meg ezt a …

Szerettünk volna esőt, de ez sajnos ezúttal elmaradt, helyette viszont volt napsütés, kellemes hőmérséklet, jókedv, szerelem és boldogság. Idén a jegyes fotózások egyre inkább arról szólnak, amiről egy jegyes fotózásnak szólnia kell és amiről én is szeretném hogy szóljanak. Ismerkedésről, baráti beszélgetésről, a pár egymás iránti érzelmeinek hétköznapi de mégis csodálatos megnyilvánulásairól, érintésekről, csókokról, ölelésekről, apró rezdülésekről, kézfogásokról és a nagy nap terveinek szövögetéséről. Ez pedig nagy örömmel tölt el, hiszen az esküvő napján már minimum ismerősként, de leginkább barátként érkezhetek, tudják ki vagyok, miért jöttem és mit várhatnak el tőlem. Nem szükséges rosszként, hanem életük egyik, talán legboldogabb napjának …