Aki ismer, tudja, hogy erdőn, mezőn érzem otthon magam, a természetben szeretek fotózni és noha előfordul az is, hogy ezzel a vonallal egy-egy sorozat vagy épp a pár kedvéért szakítunk, de nem ez az általános. Persze az is igaz, hogy ha valakinek más a természetes közege, de ez a természetes közeg megmozdít bennem valamit, akkor lényegében mindenre rávehető vagyok. Így lett Betti és Balázs fotózásának helyszíne az a garázs, ahol Balázs egyedi elektromos motorokat épít és ahol remekül éreztük magunkat a fotózás során.

Az idei esküvőszezon nagyon korán indult, ahogyan már a jegyes fotós posztban is írtam, reménykedtünk is némi hóesésben, de a korai tavasznak pont ezen a héten kellett beköszöntenie, így a havas esküvői képek készítése ismét eltolódott. Volt viszont helyette dzsungelhangulat a PTE Botanikus kertjének köszönhetően. Ezúton is köszönjük, hogy ott lehettünk, hogy fotózhattunk, talán nem túlzok ha azt írom, hogy különleges képek születtek. A lagzi egyébként szintén nagyon jól sikerült! Betti, Pali: Nincs más hátra mint, hogy  ̶s̶z̶ó̶l̶j̶a̶k̶,̶ ̶h̶o̶g̶y̶ ̶v̶á̶l̶o̶g̶a̶s̶s̶a̶t̶o̶k̶ ̶k̶é̶p̶e̶k̶e̶t̶ ̶a̶ ̶f̶o̶t̶ó̶k̶ö̶n̶y̶v̶e̶k̶b̶e̶ megköszönjem, hogy minket választottatok és sok boldogságot kívánjak nektek!  Vigyázzatok egymásra és legyetek nagyon boldogok!  A kreatív fotózás …

Amikor megláttuk, hogy esett a hó, rögtön telefonáltam és nem is olyan sokkal később, már indultunk is a hegyre fotózni. Így születtek az alábbi képek, nem sokkal Betti és Pali nagy napja előtt. Bár a jegyes fotózáskor még nagyon bíztunk abban, hogy az esküvői kreatívot is minimum hasonló körülmények között tudjuk majd elkészíteni, végül ez nem következett be. Ettől függetlenül klassz hógolyózós, forró teát kortyolós havas délelőttünk volt! 🙂

Az előrejelzések ellenére szép időnk volt, a templomi szertartás némi késéssel ugyan, de gördülékenyen ment, szóval egyáltalán nem volt okom panaszra Betti és Géza nagy napját illetően. Aztán elérkeztünk a kreatívfotózás helyszínére. Két nappal korábban még pipacsoktól vöröslött az egész terület, ám most csak a földön heverő száraz piros szirmok árulkodtak arról, hogy korábban egy pipacsmező piroslott itt. Persze azért nem keseredtünk el, megoldottuk a problémát és azt hiszem bátran mondhatom, hogy pipacsok nélkül is jól éreztük magunkat. Ezután a polgári szertartás következett, ami szintén gördülékenyen ment, én pedig még mindig elérzékenyülök ilyenkor. Azért arról majd írok, ha egyszer nem. 🙂 …