Ahogyan arról már a jegyes fotózásról szóló bejegyzésben is írtam, Ákossal és a családjával régi barátság fűz minket egymáshoz. Az azonban, hogy nem emlékszem olyan pillanatára az életemnek, amikor ne ismertem volna Őket, csak akkor tudatosult bennem, amikor meghatottságom tényét a fényképezőgéppel takarva és első házastársi csókjukat pixelekbe zárva örültem a boldogságuknak. Egy ideje abban mérem az esküvőket, hogy mennyire éreztem közel a párhoz magát az esküvőt. Furcsán hangozhat ez, hiszen a saját esküvője mindenkihez közel kellene, hogy legyen, de higgyétek el, hogy akkor lesz igazán jó ha az egész, olyan amilyenek Ti vagytok, divatos szóval élve: önazonos! Lilla és …
Hosszú évek óta tartó barátság fűz Petihez így nagyon jó érzés volt mellettük lenni aznap. Sokszor írtam már arról, hogy hiába igyekszünk a baráti kapcsolat kialakítására a párjainkkal és hatódunk meg sokszor a sírás határáig, vagy akár még azon is túl egy-egy szertartáskor, vagy szülőköszöntőkor, egy picit azért mégis csak más olyasvalakit házasodni látni és fényképezni, aki évek óta áll közel a szívünkhöz. Itt most ez történt. Szandzsi, Peti: rajongjatok egymásért mindig azzal a szerelemmel amivel ott, akkor, aznap kimondtátok az Igent. Sok boldogságot!
Amikor Márti és Máté jegyes fotóit osztottam meg itt veletek, már írtam arról, hogy mennyire más közeli barátokat fotózni. M&M pedig közeli barátaink. Évek óta járunk együtt bűnözni vasárnap esténként a konteóhívők által sokat emlegetett gyorsétteremlánc éttermeibe, Mátéval néha fotózni vagy bringázni, de jegyes oktatásra is ugyanoda, együtt jártunk. Szeptember elején M&M lagzija volt az utolsó esküvő a sajátunk előtt. Ez már az a szakasz amikor mindenre odafigyelsz, próbálsz trükköket ellesni, akaratlanul is figyeled, hogyan viselkednek a templomban, vagy épp próbálod megjegyezni a vőlegény aranyköpéseit, hogy majd Te is elsüthesd a menyasszonyrablásnál: „meggyűrűztem, nem repül messzire!”. A legjobb mégis az amikor …
Már sokszor írtam róla, hogy mindig más egy kicsit olyanokat fotózni akiket régebb óta ismerek. Persze, egy bizalmi, sőt baráti viszony kialakítására törekszünk (általában elég jó eredménnyel), de még így is olyan egy kicsit mintha haza mennék valahova. Judit és Ádám régi barátaink, akiket mindig jó újra látni és külön öröm ha fotózom is Őket. Remek hangulatú fotózás volt, amit a Kopaszi gáton kezdtünk és a Feneketlen tó partján fejeztünk be. Alig várjuk az esküvőt, de ezt már úgyis tudjátok! 😉
