Ahogyan arról már a jegyes fotózásról szóló bejegyzésben is írtam, Ákossal és a családjával régi barátság fűz minket egymáshoz. Az azonban, hogy nem emlékszem olyan pillanatára az életemnek, amikor ne ismertem volna Őket, csak akkor tudatosult bennem, amikor meghatottságom tényét a fényképezőgéppel takarva és első házastársi csókjukat pixelekbe zárva örültem a boldogságuknak. Egy ideje abban mérem az esküvőket, hogy mennyire éreztem közel a párhoz magát az esküvőt. Furcsán hangozhat ez, hiszen a saját esküvője mindenkihez közel kellene, hogy legyen, de higgyétek el, hogy akkor lesz igazán jó ha az egész, olyan amilyenek Ti vagytok, divatos szóval élve: önazonos! Lilla és …
Tudjátok, vannak azok az emberek, akikről nem tudjuk, honnan ismerjük Őket, vagy, hogy mikor és hol találkoztunk először. Csak azt tudjuk, hogy régre nyúlik vissza az ismeretségünk, sőt talán írhatom, hogy barátságunk. Ricsi az a srác, akivel ha összefutunk egy baráti összejövetelen, rendezvényen vagy egy esküvőn, na abból tuti, hogy egy jó beszélgetés lesz, mert azonnal megvan a közös hang, mindegy mennyi idő telt el közben! Aztán egyszer csak kiderül, hogy Ricsinek van egy barátnője, aki úgy válik részévé ezeknek a véletlennek látszó találkozásoknak és beszélgetéseknek, mintha mindig is részük lett volna. Amikor pedig Ők ketten megkeresnek azzal, hogy összekötik …
Hosszú évek óta tartó barátság fűz Petihez így nagyon jó érzés volt mellettük lenni aznap. Sokszor írtam már arról, hogy hiába igyekszünk a baráti kapcsolat kialakítására a párjainkkal és hatódunk meg sokszor a sírás határáig, vagy akár még azon is túl egy-egy szertartáskor, vagy szülőköszöntőkor, egy picit azért mégis csak más olyasvalakit házasodni látni és fényképezni, aki évek óta áll közel a szívünkhöz. Itt most ez történt. Szandzsi, Peti: rajongjatok egymásért mindig azzal a szerelemmel amivel ott, akkor, aznap kimondtátok az Igent. Sok boldogságot!
Amikor Márti és Máté jegyes fotóit osztottam meg itt veletek, már írtam arról, hogy mennyire más közeli barátokat fotózni. M&M pedig közeli barátaink. Évek óta járunk együtt bűnözni vasárnap esténként a konteóhívők által sokat emlegetett gyorsétteremlánc éttermeibe, Mátéval néha fotózni vagy bringázni, de jegyes oktatásra is ugyanoda, együtt jártunk. Szeptember elején M&M lagzija volt az utolsó esküvő a sajátunk előtt. Ez már az a szakasz amikor mindenre odafigyelsz, próbálsz trükköket ellesni, akaratlanul is figyeled, hogyan viselkednek a templomban, vagy épp próbálod megjegyezni a vőlegény aranyköpéseit, hogy majd Te is elsüthesd a menyasszonyrablásnál: „meggyűrűztem, nem repül messzire!”. A legjobb mégis az amikor …
Melcsit és Gábort kutyájuk, Lego is elkísérte a jegyes fotózásra, ami már a fotózás legelején remek hangulatot teremtett. Bár a Nap sajnos nem sütött sőt, egyszer még az eső is eleredt, az időjárás nem tudott elijeszteni bennünket a fotózástól. Igazán klassz helyszíneket jártunk be egy igazán klassz párral, annak pedig, hogy a filmes kolléga és egy jó barát is csatlakozott hozzánk, külön örültem. Remek délutánt töltöttünk együtt. Bízom benne, hogy Ők is legalább olyan jól érezték magukat, mint mi.
