Szezonban lebetegedni nem túl jó, de van egy olyan, pozitív hozadéka, hogy bár egy fotózásra elindulni nehéz, amikor már ott vagyok, nem  nagyon tudok olyan beteg lenni, hogy ne dobjon fel a dolog. Nem történt ez másképp azon a nyári délutánon sem. Elindulni fájt, de amikor Mesi és Lóci megérkeztek, Mangóval  a kocsi hátsó ülésén, minden bajom elszállt. A köztük vibráló összhang nem korlátozódott az öltözékükre, nem csak rájuk nézni, de fotózni is nagyon jó volt Őket.

Remekül sikerült jegyes fotózást, remek esküvő követett. Valahogy így fogalmaznám meg, egy mondatban azt amit nemsokára bővebben is kifejtek. Amikor a kreatív fotózás helyszíneiről kérdeztem Zsuzsit és Tivit, azt mondták: „legyen kőfal és szőlő”. Szerencsére a környéken bőven van mindkettőből, így végül a várfal környékét illetve a villányi szőlőket használtuk a kreatív sorozat elkészítéséhez és a végén még a Zsolnay Kulturális negyedbe is beugrottunk pár kép erejéig. A nagy napon minden úgy történt, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, még egy kiscica is beszökött a templomba, hogy sok boldogságot kívánjon az ifjú párnak, bár miután ezt megtette, eltávolították, elvégre …

Két nap alatt kis híján négyezer nyers kép, megannyi mosoly, néhány meghatottságtól elmorzsolt könnycsepp, egy fiatal szerelmespár, nagy pillanatok és az Őket ünneplő barátok, rokonok. Talán így lehetne a legegyszerűbben és legrövidebben leírni Nóri és Ricsi esküvőjét, de azt hiszem, hogy a képek többet és szebben mesélnek mint amit én és az általam képernyőre vetett betűk bármikor is tudnának. Még akkor is ha a teljes sorozatból (ami egyébként képszám tekintetében rekorder, a lemezekre ugyanis több mint ezernégyszáz kép kerül majd) csak egy töredéknyi képet töltök most fel ide. Meséljenek hát a képek! Nóri, Ricsi: Köszönjük, hogy ott lehettünk, hogy a …