Döbbenet, hogy már több mint négy éve, hogy először megpillantottam azokat az okos kis szemeket, amik kíváncsian néztek vissza rám és amik azóta is minden alkalommal elvarázsolnak ha találkozik a tekintetünk. Már akkor is ott volt bennük az a kis huncutság, ami egyetlen pillantásából sem hiányzik azóta sem az én okos, szép, tündéri kicsi lányomnak, aki már nem is annyira kicsi. Bár amikor megszületett megfogadtam, hogy nem nyaggatom túl azzal, hogy állandóan fényképezni akarom, azért abból sikerült hagyományt csinálni, hogy a születésnapja környékén, készüljön róla egy sorozat, minden évben. Ez a negyedik.

avagy, hogyan segítsem a fotós munkáját az esküvő előtt, közben és után? Az esküvő életetek egyik, ha nem a legdrágább bulija. Fontos, hogy jól érezzétek magatokat közben, hogy rátok jellemző legyen, hogy a magatokénak tudjátok érezni. Ez az írás a fotós kiválasztására és a vele való együttműködésre fókuszálva igyekszik segíteni egy kicsit ebben. Telis tele vannak az online fórumok, kérdezős-válaszolós oldalak és esküvői csoportok (leendő) párok kérdéseivel azzal kapcsolatban, hogy hogyan válasszanak fotóst, érdemes-e egyáltalán professzionális esküvői fotográfust megbízni. Fotós?Minek? Rengeteg helyen olvasom, hogy felesleges pénzkidobás fotósra költeni, mert úgyis mindenkinél lesz fényképezőgép és a Józsi meg a Klári esküvőjén …

Azóta nagy álmom egy fotóval bekerülni a National Geographic Magazinba, hogy először fényképezőgépet vettem a kezembe. Ez az álom megvalósulni látszik, ugyanis tegnap e-mailben és telefonon is megkerestek a laptól. A meglepettségtől először levegőt is alig kaptam, szememmel kapkodva kerestem a kandi kamerát, főleg amikor a telefonban azt mondták, hogy a „Gondviselés” című képem a „Hónap Képe” lett. Így hát akit érdekel a kép nyomtatásban, illetve kíváncsi az elkészítésének körülményeire, az a National Geographic Magazin áprilisi számából mindent megtudhat. Szép fényeket!:)

Zsibbadt lábakkal görnyedve próbálom mozdulatlanul tartani a fehér fémből készült objektívet, és a rátekert fényképezőgépvázat. Kezemen édesanyám textilkesztyűje, mert a sajátomat sehol sem találtam. Hidegben kesztyű nélkül nem megyek fotózni, mert az objektív, fehér, és fémből van, ami hamar áthűl. Szél kerekedik, arcomba fújja a hópelyheket és némi füstöt. Szeretem a fa füstjének illatát, valahogy olyan természetes, nyugalmat áraszt, mindig azt a képet juttatja eszembe, hogy anyai nagyszüleim konyhájában ülök és a sparhelt felől az égő nedves fa pattogása, tölti meg a helyiséget. Emlékszem milyen boldog voltam, amikor nagyapám engedte, hogy én tegyek a tűzre, az idősebbek pedig azzal élcelődtek, …