Ami tulajdonképpen a harmadik volt, de ebből csak kettőn voltunk jelen. Szóval az úgy volt, hogy Bogi és Norbi kimondták egyszer a boldogító Igent az anyakönyvvezető előtt, aztán a templomban és ha már ott voltunk akkor készítettünk egy klassz kreatív sorozatot is, majd most a Cerminátor is összeadta Őket, így lett három a magyar igazság és, ahogyan az alább látható VLOG epizód végén is mondom: a tanulság az, hogy nem csak, hogy lehet háromszor házasodni ugyanazzal az emberrel, de minden jel arra utal, hogy érdemes is! Bogi, Norbi: Háromszor mondtatok igent egymásra. Mindhárom tartson  örökké! Köszönjük, hogy ott lehettünk Veletek!

Ha jól számolok ez volt a hetedik alkalom, hogy Kriszti és Rajmi a fényképezőgépeim elé álltak. Nem tudom elmondani, hogy mennyire megtisztelő és mennyire jó érzés, hogy amikor elkezdtem számolgatni, úgy döntöttem nem is sorolom fel az alkalmakat, mert túl hosszú lenne tőle ez a bejegyzés. Ha valaki szeretné megnézni a korábbi sorozataikat, akkor IDE kattintva megteheti. Egyébként a mostani fotózásnak is volt apropója: Villő egy éves lett, szóval meglepte a szüleit egy fotósorozattal, sőt azt is megengedte Apának, hogy a klassz apatáskáját magával hozza. Rendes Tőle, ugye?!

Igen, Jencik. Kettő. Illetve, itt még csak másfél. Beust és Jencit már nem először fotóztam, volt több páros ésjegyes fotózásuk és az esküvőjükön is ott voltunk. Éppen ezért madarat lehetett volna fogatni velem, amikor Beus elárulta: babát várnak. A kis Jenci azóta megérkezett, mindenki jól van, a babavárós képeiket pedig most Ti is megnézhetitek.

Minden évben, amikor eljön az augusztus, készítek egy fotósorozatot az én tündéri, okos, szép és kedves kicsi lányomról, aki egyre kevésbé kicsi és most először vagyok egy kicsit tanácstalan, hogy belefér-e még a babafotózás kategóriába. Heléna három éves lett, már óvodába jár és saját magára is egyre többször hivatkozik nagylányként, én pedig egy-egy meghatottságomban elmorzsolt könnycsepp között arra gondolok, hogy mennyire rohan az idő és hogy mennyire szeretem Őt. Itt is, így is Isten éltessen drága Heléna!

Ahogyan arról már a jegyes fotózásról szóló bejegyzésben is írtam, Ákossal és a családjával régi barátság fűz minket egymáshoz. Az azonban, hogy nem emlékszem olyan pillanatára az életemnek, amikor ne ismertem volna Őket, csak akkor tudatosult bennem, amikor  meghatottságom tényét a fényképezőgéppel takarva és első házastársi csókjukat pixelekbe zárva örültem a boldogságuknak. Egy ideje abban mérem az esküvőket, hogy mennyire éreztem közel a párhoz magát az esküvőt. Furcsán hangozhat ez, hiszen a saját esküvője mindenkihez közel kellene, hogy legyen, de higgyétek el, hogy akkor lesz igazán jó ha az egész, olyan amilyenek Ti vagytok, divatos szóval élve: önazonos! Lilla és …