A tegnapi nap sikerén felbuzdulva és látva a reggeli ragyogó napsütést, arra gondoltam, hogy ma is meg kellene látogatni a kökörcsineket, hátha voltak szívesek kinyitni a szirmaikat, de sajnos erre úgy néz ki várnunk kell még vagy egy hetet. Persze azért nem keseredtem el nagyon, hideg sem volt különösebben, ráadásul nagyon jól esett végre kimozdulni egy kicsit a levegőre, a természetbe, így ha már ott voltam  ismét készítettem néhány fotót a virágokról. Néhány kép, amelyek egy pár nappal későbbi látogatás alkalmával készültek: Néhány kép amelyek március 6-án készültek:

Hetek óta járjuk az ismert kökörcsinlelőhelyeket Lottival, de egészen mostanáig nem találtunk virágokat, pedig volt néhány nap amikor igazán szép időnk volt. Őszintén szólva nem fogadtam volna nagy tételben arra, hogy ma nagyobb szerencsével járunk, de úgy néz ki, hogy a korábbi napok időjárása előcsalogatta ezeket a törékeny kis virágokat én pedig végre fotózhattam is és nem is tértem haza üres kézzel (memóriakártyákkal).

Amint azt megszokhattátok, ez a BLOG általában rólam és a fotóimról, esküvőkről, jegyes és párfotózásokról szól. Azon ritka bejegyzések egyike következik most, amely szakít ezzel és egy ígéretes, tehetséges, fiatal művész fotókiállítására igyekszik felhívni a figyelmet. Balogh Viktória, „Feketén Fehéren” című fotókiállításának megnyitóján mi is részt vettünk, Lottival aTrón Étteremben, Mohácson és ha már ott voltunk kattintottunk néhányat a kiállítás megnyitásában közreműködő művészekről, az érdeklődőkről és persze a művésznőről. A falakra függesztett képek magukért, beszélnek így csakis azt tudom javasolni mindenkinek, hogy tekintse meg a kiállítást amíg még lehetősége van rá, egy mohácsi kiruccanást simán megér a dolog akár pécsi …

Nóri és Tomi külföldön élnek és mivel januárban hazalátogattak, kézenfekvő volt, hogy ebben a hónapban készítsük el jegyes fotóikat. Szerencsénk volt, mert mindkét elképzelésünket sikerült megvalósítanunk. Mivel Nóri és Tomi vonaton ismerkedtek meg, ezért a kötelező Mecsekben készült fotókon túl néhány esti képet is készítettünk róluk a vasútállomáson (ezért a lehetőségért külön köszönet a MÁV-nak). Mókás volt, ahogyan a vakut és a szoftboxot tartó állvány sisteregve-sercegve gerjedt össze a felső vezetékekkel. Aggódtunk is picit, de a dolog nem szegte kedvünket, mivel kárt semmiben nem tett a dolog. Mivel pár napra rá, gyönyörű hótakaró fedte be a tájat és korábbi beszélgetéseink …