Ahogy az a karácsonyi fotózásokkal általában lenni szokott, Bea és Sanyi szintén nem „első bálozók” a kérdésben, sőt, talán a legelsők között fotóztam Őket ilyen apropóval, jártak már nálam egy kutyával, két kutyával, de ikreket várva még sosem. Ezúttal a kutyik otthon maradtak, mi pedig kihasználtuk az alkalmat és nem csak karácsonyi, de babavárós képeket is készítettünk a Studio Inside-ban.
Újra a Studio Inside-ban vagyunk, újra apró talpacskák tapossák a lépcsőt, hogy az eddigi legszebb karácsonyi dekorációban készüljenek róluk képek. A fotózás után, este Koli pedig azt krédezi az anyukájától, hogy „Ugye, holnap is megyünk a Ricsihez?” Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem kell.
Hellyel közzel tartottam mindig azt a saját háziszabályomat, hogy karácsonyi fotózásra csak olyan családokat „engedek be” akiket már fotóztam korábban, mert szerintem ehhez a műfajhoz még jobban kell, hogy kapcsolat legyen a fotós és azok között az emberek között akiket éppen fényképez. De mire is valók a szabályok? Arra, hogy megszegjük őket. Ebben az esetben pedig pont olyan volt a fotózás, mintha évek óta fényképezném Vicust, Bogit és Gyurkát, szóval köszönöm az élményt Nektek! 🙂
Zsófi és Balázs még csak ketten voltak amikor az esküvőjüket fényképeztem. Ennek már több mint tíz éve, azóta három csodaszép gyerkőccel gyarapodott a családjuk. Nekik volt köszönhető, hogy arra az órácskára elképesztő élettel telt meg a Studio Inside, a falak pedig gyereknevetést visszhangzottak.
Ahogy az utolsó róluk szóló blogbejegyzésben is írtam, már nem számolom, hányadik alkalommal járnak nálam fotózáson Beus és a Jencik. Az apropó ezúttal születésnap helyett a karácsony volt, mi pedig biztosra mentünk, időben elkészítettük ezeket a képeket, hogy mindenki karácsonyfája alá eljuthassanak, ahova el kellett nekik. A helyszínt ezúttal is a Studio Inside biztosította. 🙂
Sok szempontból volt különleges az az októberi szombat. Ott van mindjárt az, hogy Mira és Zoli nem akartak beállni a sorba a kreatív fotóikat illetően, ezért lazára vették a figurát és a képeik nagy részét Budapesten a Szent István Bazilika lépcsőjén, pizzát majszolva készítettük el. Ám ez még nem minden. Ha valakinek Zoli nagyon ismerős, az azért lehet, mert Ő amúgy a VLOG epizódokban és az esküvőkön is sűrűn előfordul mellettem másodfotósként, szóval igen, jól látjátok, Ő AZ a Zoli. Az a Zoli, aki nem csak évtizedek óta a barátom, akivel nem csak fociztunk, buliztunk, de utaztunk is már együtt, …
Tamara és András komolyan vették, amikor azt mondtam nekik, hogy vegyék lazán a jegyes fotózást, mert úgy képes igazán hidakat építeni a fotós és a pár közé. Elhozták hát a kutyájukat is, sőt egy laza piknik hangulatú fotózás keretében még egy pohár bort is elfogyasztottak, hogy tökéletes legyen az élmény. Mit írhatnék ezek után? Nagyon várjuk az esküvőt! 🙂
Az utazós esküvői kreatív fotózások egyik alaptézisévé vált az évek alatt, hogy a boldogság titka, hogy olyan emberekkel vedd körül magad, akik hasonlóak hülyék, mint, ahogyan Te is az vagy és mielőtt tovább mennénk, idéznék néhány sort a Nórival és Levivel való közös beszélgetésünkből, ami az első találkozásunk másnapján zajlott le: Nóri: Azt nem tudjuk, hogy tegnap mennyire jött át, mert nem mondtuk ki, de mindketten úgy gondoljuk, hogy a külföldi kreatív fotózást szeretnénk majd, ha még Neked is belefér! Én: Teljesen átjött. Ti az a pár vagytok, akiknek ha fizikailag lehetséges, szakítok időt az utazós kreatívjára, mert láttam rajtatok, …
Egy idő után feladtam, hogy azt számoljam, hogy hányadik alkalommal jár nálam fotózáson Beus és Jenci, illetve most már a Jencik. Idő közben ugyanis Jenciből eggyel több lett ezeken a fotózásokon, sőt ez az eggyel több, életkorban is megmutatkozott a kisebbik Jencin, akinek a születésnapja adta ennek a fotózásnak az apropóját. A kicsi Jencin a kor még nem annyira, a széttrancsírozott csokoládétorta annál inkább meglátszott a fotózás végére, amit épp nem mosott el az eső. Pont megvárta, hogy végezzünk a fotózással és a tortával. 🙂
Nagyon sokat meséltem már Nektek arról, hogy mennyire fontos számomra, hogy kapcsolódni tudjak azokkal az emberekkel akiket fényképezem. Amikor Nórival és Levivel először leültünk beszélgetni, az három és fél órásra nyúlt és az első órában nem beszélgettünk az esküvőjükről, ez pedig a szezon egyik legjobban várt esküvőjévé emelte ezt az augusztusi szombatot, ami egyébként az összes hozzá fűzött reményünket felülmúlta. A Bükkösdi Ökopark természetközelisége nagyon szép keretet adott ennek a történetnek. Vidám készülődést, érzelmekkel teli szertartás követett, hogy aztán néhány lovas kép (és nem csak néhány lovas szóvicc) után, hatalmasat bulizzunk a teraszon. Apropó szertartás: nem tudom, hogy Mámel Anita …