Hello 2015, üdv a buliban! Megint itt az év utolsó napja, így hát megint itt vagyok én is, egy kis visszatekintéssel egybekötött, statisztikaelemzéssel megkent és hálával vegyes örömben kisütött blogbjegyzéssel. Elvégre így volt ez tavaly és tavaly előtt is. Ronda egy év volt, mondhatnám, de nem mondom (ezért is van áthúzva). Bár nem volt könnyű, mégis  volt ami széppé tegye és az, hogy most ezeket a sorokat írom, Ti pedig olvassátok, azt jelenti, hogy túl vagyunk rajta. Kiálltuk a próbát, átjutottunk az elénk gördített akadályokon és jövőre újult erővel vághatunk neki. Annyi mindenen vagyunk túl, hogy azt sem tudom igazán, hogy …

Mindig feldobja a lagzit ha sok zenészt tudhatunk a násznép soraiban, főleg ha ezek a zenészek tevékenyen részt vesznek a talp alá való szolgáltatásában is, de ilyen nagy bulit azért viszonylag ritkán látunk. Ám de ne szaladjunk ennyire előre! A kreatív sorozatot már péntek délután elkészítettük és még egy kis esti sziluettezésre is maradt időnk, így aztán másnap mindenki nyugodtan készülődhetett a nagy eseményre. Itt tényleg összegyűlt a falu apraja nagyja és úgy kísérték Nórit és Tomit, először a városházára – a már említett zenekar társaságában – (mert Kozármisleny ugye már város) aztán pedig a templomba. Remek nap volt, egy …

A jegyes fotózások mindig jó hangulatúak szoktak lenni, de Anita és Ati még erre az alapra is rátettek egy jó nagy púpos lapáttal, már a fotózás legelején. Van aki picit nehezebben oldódik és eltelik tíz-tizenöt perc mire megszokja, hogy fotózom. Ennek esetünkben nyoma sem volt. Anitáék az első perctől kezdve teljesen természetesen viselkedtek, mintha ott sem lettem volna. Akik követik ezt a blogot, tudják, hogy viszonylag ritkán fotózom a belvárosban, és inkább a természetközeli helyszíneken készült képek szerepelnek nagyobb mennyiségben itt is, de ez a sorozat szerintem a belvárosi képekkel lett egész. A fotózásra egyébként Gábor barátom is velünk tartott, aki …

Bár a kreatív fotózás alatt szemerkélni kezdett az eső, ez nem szegte kedvünket és Orfűre indultunk, „Hátha ott nem esik!” és ez be is jött. Estére remek fények között fotózhattunk az orfűi tó partján,gyönyörű volt, ahogyan a lemenő nap fénye megfestette a felhőket. Dóri saját készítésű, varrott csokrát a húga, Anna kapta el, így a csokor családban maradt és nem kellett megválni tőle. A szertartás sem volt mindennapi. A református lelkész és a katolikus pap különleges hangulatot kölcsönöztek az egésznek és megmutatták, hogy a különböző felekezeti hovatartozásnak nem kell gátnak lennie ha két ember össze akarja kötni az életét Isten előtt. …

Egy közeli barátom megkért, hogy segítsek neki a májusfaállításban. Igen még május elsejére virradó éjszaka. Aztán nem is gondolva az egészre, május elsején, Évivel és Lacival történő gondos egyeztetés után, találkoztunk és elindultunk elkészíteni a jegyes fotóikat. Mindig örülök, ha fontos szerepet töltenek be az általam készített képek a rajtuk szereplők életében, de az különösen nagy megtiszteltetés, ha egy pár ezekkel a képekkel tudatja a baráti illetve rokoni körrel, hogy eljegyezték egymást. Aki ismeri a képeimet tudja, hogy igen nagy hányadát teszik ki az általam használt helyszíneknek, amelyek természetközeliek és ebből adódóan legtöbbször a várostól távoliak. Nem volt ez másképp most …